Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IV. kötet. (Budapest, 1912)

S4 Kereskedelmi törvény 280—281. §§. Ez a levélbeli ajánlat és annak a felperes részéről történt hallgatólagos elfogadása a peres felek között ismét külön megállapodást létesitett a betétek kamatoztatása tekintetében és ez a megállapodás a 3. •/. és 4. •/. alatti hirdetmények közzététele idejében is fennállott, tehát azoknak a felperesre alkalmazását kizárta. Az a körülmény, hogy az F) alatti levél kelte idejében az általános betéti kamatláb is 4%%, az E) alatti keltekor pedig 4% volt, vagyis az alperes akkor, amikor felperest az E) és F) alatti levelekkel betéteinek ily mérvű kamatozásáról értesitette, ugyanőt a többi betevőkkel egyenlő elbánásban részesitette, közömbös. A 3. •/. és 4. •/. alatti hirdetményi intézkedésnek a felperes betéteire való alkalmaztatása szempontjából nem az a döntő ugyanis, hogy e hirdetmények közzétételekor a felperes betételei után alacsonyabb avagy magasabb kamatozásban részesült-e, mint a betevők zöme, hanem tisztán és kizáróan az, hogy a kérdéses időben a peres felek között a betéti kamatláb tekintetében állott-e fenn külön megegyezés. Ez a kérdés pedig az előre bocsátottak alapján igenlegesen volt eldöntendő. Ami végül az alperesnek azt az érvelését illeti, hogy a felperes a kamatlábnak a •/. alatti hirdetménynyal előzetesen (1900. április 15-től) 4%-ra történt leszállítását is tudomásul vette, mert a 7—10. •/. alatti betéti könyvekben 1901. évi január hó 15-én javára irt és illetve neki fizetett 5306.23 fillérnyi kamatösszeg ellen kifogást nem tett, ez azért nem ügydöntő, mert eltekintve is attól, hogy a peres felek között vitás, vájjon a szóban forgó kamatösszeg tényleg az alperes által állított kamatlábnak felel-e meg, a betéti könyvekben nincs kitüntetve, hogy az alperes egyrészt 1900. április hó 15-ig, másrészt ez után minő kamatláb szerint számitotta a betéti kamatokat és illetve a betéti könyvek csupán a kamatnak 1899. évi október hó 12-től 4% % -kai leendő számitása tekintetében tartalmaznak megjegyzést, aminél fogva a felperes terhére nem állapitható meg hallgatólagos hozzájárulás azon az alapon, hogy ő a két évet meghaladó időre egy összegben a javára irt tőkésített kamatnak a jogi álláspontját esetleg nem fedő voltát fel nem ismerte s az ellen fel nem szólalt. Ezen indokok alapján a Curia mindkét alsóbiróság Ítéletét a rendelkező rész értelmében megváltoztatta, az elsőbiróságot a követelés mennyiségének az elbírálására utasította. (1908. máj. 15. 350/1907. v. sz. — Azonos: C. 1160/1904. sz.) 1773. Ha valamely tartozás után, a lejáratig, a törvényes 5%-nál kisebb kamat van kikötve és a felek a késedelem tartama alatt járó kamatra meg nem állapodtak: az adós fizetési késedéi-