Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. IV. kötet. (Budapest, 1912)

34 Kereskedelmi törvény 270. rónát és 500 koronát vett fel kölcsön és szövetkezeti üzletrészeire vonatkozó ugyanegy betéti könyvét egyaránt biztosítékul lekötötte, erre a betétre felperesnek zálog- és megtartási jogot adott akként, hogy felperes a közvetítésre a befizetett és befizetendő betéti összegeket felhasználhatja, azonban kifejezetten a felperes tetszésére hagyatott az, hogy ezzel a jogával éljen. Ilyen körülmények között egyedül a felperes tetszésétől függött az, hogy az elsőrendű alperes befizetett üzletrészeire kijáró 890 koronát az elsőrendű alperes ellen fennálló követelései törlesztésére miként használja fel; ebben a kérdésben tehát az elsőrendű alperes a felperest kötelezőleg nem rendelkezhetett és igy harmadés negyedrendű alperesek, akik a 800 és 200 koronás kötelezvényt készfizető kezes gyanánt aláirták, sem követelhetik azt, hogy az a 890 korona betét első sorban a 800 és 200 koronás felperesi követelésre fordittassék. A szerződő feleknek szerződésszerű egységes akaratelhatározásánál és ennek megfelelően történt kijelentésénél fogva tehát ama 890 korona beszámitása szempontjából jelenleg nem nyerhet alkalmazást a jogszabály, hogy az adós részéről történt fizetés által annak korábbi tartozása tekintendő kiegyenlítettnek; de az elsőrendű alperes részéről üzletrészei által nyújtott biztositék a készfizető kezesek érdekében is adottnak jelenleg nem is tekinthető és felperes a szerződési megállapodás sérelme nélkül az elsőrendű alperesnek további kölcsönt is adhatott; továbbá, minthogy ez iránt a kötelezvényben vagy egyébként ügyleti kijelentés nem történt, nem bir sulylyal az a körülmény, hogy a harmad- és negyedrendű alperes abban a tudatban vállalta el elsőrendű alperes mellett a készfizető kezességet, hogy az elsőrendű alperesnek üzletrészi betétje e kezességükkel megerősitett tartozásra fog fordíttatni stb. '(1901. május 17. I. G. 166. sz.) 1649. A kezes külön megállapodás hiányában addig van kötelezve, mint maga a főadós s annak folytán nem szabadul a kötelezettség alul, hogy a hitelező a főadóstól utóbb váltót fogadott el. (C. 1891. decz. 2. 1782/1890. sz.) 1650. A főadósnak adott fizetési halasztás esetében, az engedett halasztási idő lejárta előtt, a követelés a készfizető kezes ellen sem érvényesíthető. (C. mint felülv. tan. 1897. nov. 25. G. 323. sz.) 1651. Jogszabály az, hogy az adós kötelezettségének megszűnése esetében ipso jure megszűnik nemcsak a kezesnek, hanem a készfizetői kezességet vállalónak a kötelezettsége is, mivel a készfizető kezesség, habár egyetemleges kötelezettséget szül is, a kezes csak a főadós kötelezettségeért felelős, tehát nem önálló adós; oly jogszabály pedig, hogy az egyenes adós irányában történt lemondás a készfizető kezes kötelezettségét csak akkor szüntetné meg,