Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

70 Kereskedelmi törvény 43., 44. §§. meghatalmazott az üzleti gyakorlathoz képest külön felhatalmazás nélkül is arra felhatalmazottnak tekintessék, hogy fenforgó ügyletből felmerülhető vitás kérdések elbírálására a budapesti áru- és értéktőzsde választott biróságának, mint kivételes biróságnak az illetékességét kiköthesse, illetve annak magát alávethesse, annál is inkább, mert a lisztre vonatkozó ügyletekkel a tőzsdebiróság illetékességének a kikötése rendszerint vele jár és általában szokásos. (Guria 1909. szeptember hó 28. 725/1909.) 288. A kereskedelmi meghatalmazott a megrendelési jegyben fogj alt tőzsde bírósági illetékességi kikötésnek, mint ilyen megrendeléseknél szokásos kikötésnek kiállítására fel van hatalmazva. (C. 1907. .iun. 12. 780/1907. sz.) Azonos: Bpesti T.: 1906. ápr 4. 236. sz. C. 359/97. és 803/93. sz. 289. A (liszteladási) jogügyletek kötésére meghatalmazott ügynök a kor. törv. 43. §-ában tárgyalt „kereskedelmi meghatalmazott" fogalma alá esik és ebből folyóan a megbizó nem védekezhetik azzal, hogy az ügynök jogköre a vevő által nem ismert bizonyos korlátokkal meg volt szorítva. Alperes nem tagadta, hogy G. I. ügynök, aki az A) alatti kötlevelet az ő nevében aláirta, fel volt hatalmazva arra, hogy részére és az ő nevében liszteladási ügyleteket kössön és a vonatkozó kötlevelet alá is irja. Az a kifogása, hogy az A) alatti ügylet őt ennek dacára nem kötelezi azért, mert G. I. a közte és alperes között fenálló ügynöki szerződés ellenére, tehát meghatalmazás! körének túllépésével ebbe a kötlevélbe azt a feltételt irta bele, hogy a szállitás a vevő választása szerint juliustól-deczemberig eszközlendő, — nem bir jogi alappal. Mert a K. T. 43. §-a értelmében G. I. mint alperes ügynöke, tehát kereskedelmi meghatalmazottja, az általa kötött ügyleteknél a vele szerződő harmadik személyekkel szemben feljogosítottnak tekintendő mindazon jogcselekményekre, amelyeket ezen ügyletek rendszerint szükségessé tesznek, feljogositottnak tekintendő tehát az ügylet feltételeinek, következésképen a szállitási feltételeknek megállapítására is, nem lépte tehát tul meghatalmazási körének törvényes határait, midőn az A) alatti kötlevélbe az alperes részéről kifogásolt feltételt felvette, azt pedig, hogy felperesnek az ügynöki szerződés állítólagos korlátoló intézkedéseiről tudomása lett volna, — alperes nem is állítja. Ezek szerint alperesnek nem volt joga felperessel szemben az ügylet elismerését megtagadni, és így felperes keresetére ki kellett mondani, hogy az ügylet érvényben fennáll. Alperesnek az a további kifogása, hogy felperes keresetét, mely szerinte tulajdonképen teljesítésre irányuló kereset, a tőzsdei szokások 57. §-ában megállapított 30 napon tul, tehát elkésetten indította meg, szintén alaptalan, mert a kereset tényleg megállapítási kereset és mert a hivatkozott 57. §-ban meghatározott 30 napi elévülési határ-