Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

50 Kereskedelmi törvény 26—27., 31. §§. elvetésével, az elsőbiróságot e perre helyileg illetékesnek kimondani és további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. (1893. szept. 7. 3717.) 204. Kereskedői könyvek csak a bevezetések tárgyát képező tényekre képezhetnek bizonyítékot. (C. 450/892. sz.) 205. A könyvkivonat egymagában sem a kölcsönügylet létrejötte, sem a kölcsön felvétele tekintetében nem szolgáltat bizonyítékot. (C. 189Í. szept. 2. 19/1891. sz.) 206. A könyvkivonat nem bizonyítja sem az áru megrendelésének, sem kézhezvételének tényét. (C. 95 891. és 1106 891. sz. G. 172/897., 777/898., 902/898. sz.) 207. A kereskedelmi összeköttetésben álló kereskedők között is a kereskedelmi könyvek csak oly körülményeket bizonyítanak, melyek az elkönyvelés tárgyai és a könyvet vezetőnek saját tényei, a megrendelés és átvétel pedig nem az. (C. 1898. október 26. 902/898. sz. — Azonos 450/1900. sz.) 208. A keresk. könyvek a feleknek csak egymás közötti ügyeiben birván bizonyitó erővel, a közadós hitelezői ellen, ha azokban a vitás követelés feljegeyzve is volna, egyáltalán nem bizonyítanak. (C. 1885. ápr. 10. 206. sz.) 209. A könyvkivonat pénzek beszedése mint nem a könyvek tulajdonosának ténye iránt bizonyítékul egyáltalán nem szolgálhat. (Bpesti T. 1886. szept. 3. 4105. sz.) 210. A kereskedelmi könyvek nem képeznek bizonyítékot arra a vitás körülményre nézve, hogy azokat a kötvényeket és dijnyugtákat, melyeknek értékével az adós megterheltetett, tényleg át is vette. (C. 1903. jun. 25. 735/1902. sz.) 211. A kereskedelmi könyvek csak olyan körülményeket bizonyíthatnak, amelyek az elkönyvelés tárgyai és a könyvet vezetőnek saját tényei, az a körülmény tehát, hogy az adott előleg elszámoltatott-e, könyvekkel nem bizonyítható. (C. 1903. nov. 12. 127/1903. sz.) 212. A keresk. könyvek bizonyitó ereje nem attól függ, hogy a könyvvezető mindazon tényekről és adatokról, melyeket bevezet, közvetlen tudomással birjon, hanem ezen bizonyitó erő a könyvben rejlik, amennyiben annak szabályszerű vezetése biztosítja a feljegyzések viszonylagos hitelességét, mi kitűnik az 1868: LIV. t.-czikkből, melynek 174. §-a szerint a póteskü az iránt