Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

Kereskedelmi törvény 75. §. 209 Indokok: Helyesen állapította ugyan meg a másodbiróság azt, hogy a 8. pontbeli kikötés értelmében a felperes a szerződésből folyó minden igényét elveszti az esetre, ha a szerződés tartama alatt az 5. pontban megszabott kötelességeit megszegi, azonban téves a másodbiróságnak az a megállapítása, hogy felperes kötelességeit tényleg megszegte volna. Bizonyítottnak csak az vehető, hogy felperes 1904. deczember 20-án és azután E., E. és I). czégekkel azok képviseletének megszerzése végett tárgyalásokat folytatott, illetve részben e tekintetben már megállapodásra is jutott; B.-től pedig a saját személyére kikötött provízió mellett megrendelést vett fel, G.-vel pedig az azzal való társulás tekintetében árgyalt; ezek a ténykörülmények azonban nem tekinthetők a felperes részéről elkövetett oly szerződésszegéseknek, amelyek alkalmasak volnának arra, hogy a felperes ennek következtében a szerződésből folyó minden igényét elvesztette volna. A felek előadásából ugyanis nyilvánvaló, hogy a peres felek 1904. deczemben második felében, alperes szerint 21-én megállapodtak abban, hogy a felperes a társas üzletből kilép s nincs adat arra, hogy a felek a társas üzletet ezen megállapodás után is folytatták volna. Ily körülmények közt pedig a felperesnek az az eljárása, hogy a fenti megállapodás után, esetleg a megállapodás előtti napon oly tárgyalásokat folytatott már czégekkel, amelyek a saját maga részére való üzletszerzést czélozták és eredményezték, egymag részére való üzletszerzési czélozták és eredményezték, egy általán nem tekinthető az A) alatti szerződés 5. pontjában vállalt ama kötelessége megszegésének, amelynek értelmében a társas viszony folyama alatt egész tevékenységét az üzletnek szentelni köteles és a maga részére semmi üzletet nem köthet és pedig már csak azért sem, mert már a társas viszony felbontása iránti tárgyalások is a dolog természete szerint azt vonják maguk után, hogy csakis a társar. viszony tartamára megállapított versenytilalmi megállapodások hatályukat vesztik. Mindezeknél fogva a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (C. 1910. ápr. 19. 119/910. v. sz. IV. p. 1.) 734/b. Valamely társasüzletnek lebonyolítása szempontjából fontos lehet ugyan ama kérdésnek az eldöntése, vájjon az egyik üzlettárs a másiknak okozott-e kárt és mennyit? De ennek az egyik körülménynek az üzlet lebonyolítását befolyásoló többi körülmények közül való kiszakitása melletti megállapítása helyt nem foghat. (C. 1910- ápr. 21. 126/910. v. sz. IV. p. t.) E)ü:utvény III. 14