Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

19G Kereskedelmi törvény 62—63. §. egymásnak, amelyek kezükhöz befolytak és amelyeket ők telje­sítettek; ez a körülmény azonban nem zárhatja ki azt, hogy az egyesület mindazon tagjai, akik pénzeket tényleg felvettek és ki­adásokat teljesítettek, saját pénzkezelésükről külön számolni ne tartozzanak, tekintet nélkül arra, hogy a másik számadásra kö­teles társtag ebheli kötelezettségének eleget tett-e vagy sem? (C. 1900. április 18. 54. sz.) 686. Az alkalmi egyesüelt tagjai között az alkalmi egyesü­let megszüntetésével felmerült s a közös üzletből eredt vitás kér­dések megoldása az alkalmi egyesület keretében előfordult bevé­teli és kiadási tételeknek az időnként netán történt részleges le­számolásának ismerése alapján foglalt csak helyt. (Curia 1897. október 27. G. 247. sz.) 687. Az a körülmény, hogy a felperes keresetében nem adta elő, hogy az alkalmi egyesületbe annak tagjai külön-külön mily értéket adtak be, s azok külön-külön mily ügyleteket kötöttek s kezeikhez külön-külön mily összegek és értékek folytak be, — nem akadályozza egyéb törvényes feltételek fenforgása esetében a fel­hívott alperesek számadási kötelezettségének megállapítását. Tsz.: Az alkalmi egyesületnek 1893. márczius végén történt megalakulását és 1893. június havában történt felbomlását a fel­hivottak mint annak résztvevői beismerték. .X Y. tanuknak val­lomásával pedig beigazolást nyert az, hogy az üzlet vezetésében, a gabcnanemüek bevásárlásában, a fizetések teljesítésében stb. a felhívottak mindegyike külön-külön személyesen részt vett; mi­ből okszerűen a keresk. törvény 62. §-ából is következik, hogy a felhívottak mindegyike emez üzleti ténykedésükről számot adni nem tartoznak stb. ítélőtábla: Tekintettel arra, hogy a felperes keresetében nem adta elő, hogy a közte s az alperesek között fennállott alkalmi egyesületbe annak tagjai külön-külön mily értéket adtak be s azok külön-külön mily eladási és vételi ügyleteket kötöttek és ke­zeikhez külön-külön u Jy összegek és értékek folytak be, ennek hiányában pedig nem állapitható meg, hogy a peres felek külön­külön mely ügyletekért felelősek s mily összegekről tartoznak számolni1? s a kereset nem nyújt alapot arra, hogy az alperesek külön-külön a számadás be nem terjesztése esetén az 1881. évi LIX. t.-czikk 82. §-ának megfelelően mely összegben lennének marasztalandók, s tekintettel arra, hogy az 1881: LIX. törvény­czikk 81. és 82. §-ai egybevetett tartalma szerint a felhívási szám­adási perekben a számadási kötelezettség is csak abban az eset­ben állapitható meg, ha a kereset alapot nyújt arra, 'hogy a fel­hívott tagok a számadás be nem adása esetén á felhívó részéről a felszámított összegben elmarasztalhatok legyenek, ez az eset;

Next

/
Thumbnails
Contents