Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

150 1884: XVII. t.-cz. 92—94. §. matban volt; a P. N. tanú vallomásával bizonyított az a tény, hogy felperes délutánonként rendszerint fél három óra tájban csupán félórára nézett be az üzletbe, mig a délután többi részét a kávéházban töltötte és nemcsak a felügyeletére bizott munkásokat hagyta felügyelet nélkül, de a távollétében érkező vevőket is maga után a kávéházba küldette, még abban az esetben is megállapítják a felperes hanyag és gondatlan eljárást. C: A másodbiróság Ítélete az abban felhozott és az első bíróság Ítéletéből átvett indokok alapján helvbenhagvatik. (1904. november 21. 1687/1903. sz.) 1884:XVII. t.-cz. 92—94. §. 558. A kereskedő segédnek felmondás nélkül való rögtönös elbocsáthatása kérdésében az 1884: XVII. t.-cz. 94. §-a az irányadó. — Az elbocsátásra jogos ok forog fenn, ha a segéd egy munkanapon át igazolatlanul szünetel. Az, hogy ezen szünetelés a kereskedő akarata ellenére történt, külön bizonyításra nem szorul, amennyiben minden igazolatlan munkaszünetelés a dolog természete szerint a főnök akarata ellenére történtnek tekintedő. (Curia 1905. január 31. 996/1904. sz. a. Azonos K. és V. tsz. 95. szept. 6. E. 390.) 559. A gyermeke betegsége miatti távolmaradás nem vehető a segéd igazolatlan szünetelésének. Az 1884.-XVII. t.-cz. 94. §. b) p. szerint a segéd azonnali elbocsátására okul szolgáló szüneteléshez nem elég az, hogy a segéd a főnö'k akarata ellenére maradjon el az üzletből, hanem az is kell hozzá, hogy a szünetelés igazolatlan legyen, ez utóbbi kellék fenforgását pedig nem az dönti el, hogy bejelenti-e a segéd főnökének ta, előzetesen az elmaradást, s kér-e tőle arra engedélyt, hanem az, hogy minő okból van távol a segéd az üzletből. Ha való az, hogy felp. azért szünetelt, mert kis gyermeke halálos betegségbe esett és meg is halt, három napi elmaradását igazoltnak kell tekinteni, mert a szolgálatban álló anyának ily rövid ideig tartó szünetelését kis gyermekének halálos betegsége és halála feltétlenül igazolttá teszi, s mivel a szünetelés csak három napig tartott, nem állott a felp.-nek kötelességében az sem, hogy halálos betegségbe esett kis gyermekének ápolását másra bizza. Minthogy tehát az a kérdés, hogy valamely tény igazolttá teszi-e a szünetelést, ennek a ténynek jogi megitélését tételezi fel, tebát a felülvizsgálat körébe tartozó jogkérdést képez, az elsőbiróság pedig nemcsak az 1884: XVII. t.-cz. 94. I§. b) pontját, hanem a sommás eljárási törvény 35. és 37. §-ait is megsértette akkor, midőn a döntő tény valóságának vagy valótlanságának megállapítása nélkül igazolatlannak mondotta ki felp. szünetelését oly körülmények alapján, melyek e kérdésben sulylyal nem birnák: a felp. felülvizsgálati kérelmének helyet kellett adni. (K. és Vtsz. 1899. márcz. 6. E. 26. sz.)