Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)

102 Kereskedelmi törvény 49. §. C: A kereset alapját képező A) meghatalmazásban, az abban kijelölt meghatalmazott részére az általa alperes nevében végzett leszámitolás mellett felperest nem terhelte oly kötelezettség, hogy a kijelölt meghatalmazott által e minőségben benyújtott váltókat az aláírás valódisága tekintetében még külön vizsgálat alá vegye, sőt a meghatalmazásnak éppen az volt a czélja és rendeltetése, hogy felperes e kötelezettséget magától elhárítsa; a keresk. törvény 49. §-a rendelkezéséből pedig, mely szerint azon ügyletek által, melyeiket a kereskedelmi meghatalmazott meghatalmazásának megfelelőleg a főnök nevében köt, harmadik személyek irányában a főnök lesz kötelezve s a meghatalmazott és harmadik személyek között az ily ügyletből sem jogok, sem kötelezettségek nem keletkeznek, okszerűen következik, hogy a felperes által alperesnefk meghatalmazottja kezéhez a hamis váltók alapján adott pénzek jogilag alperes birtokába jutottak, tehát ezeknek a megfizetésére is egyedül alperes mint meghatalmazó van kötelezve. (1889. deezember 24. 1454. sz.) 408. A kereseti váltók mindegyikében az „Első magyar biztosító társaság" szolnoki főügynöksége és nem maga a felperesként fellépő „Első magyar biztosító társaság" van ugyan rendelvényesként megnevezve, alperesnek ebből a körülményből s a felperességi jog hiányára alapított kifogása azonban helyesen mellőztetett, mert a kereskedelmi meghatalmazott, mint ilyen, javára szóló jognak saját nevében érvényesítésére az illető főnök maga jogosított. (C. 1904. május 6. 1239/1903. sz.) 409. A meghatalmazó meghatalmazottjának a meghatalmazás tárgyára nézve ennek saját nevében kötött ügyleteit is saját javára érvényesítheti. C: Alp.-eknek panasza az, hogy a felebbezési bíróság az A) ós B) alatti okiratokat ítéleti döntésének alapjául annak ellenére fogadta el, hogy azokat az okirati tanuk meg nem erősítették, és így azok az okiratok az 1868:LIV. tcz. 167. és 168. §§-aiban, illetve a sommás eljárási törvény 73. §-ában szabályozott bizonyító erővel nem birnak; hogy tehát a felebbezési bíróság jogszabály megsértésével fogadta el azokat az okiratokat bizonyítékul arra nézve, hogy a követelési jog kit illet ós hogy a teljesítés tárgya miből áll; egyúttal alp.-ek panaszként felhozzák azt, hogy R. S., H. V. és dr. P. Gy. tanuk vallomása érdekeltségűiknél és vallomásuknál az okirati tanúik vallomásával ellentétes voltánál fogva bizonyítékul elfogadható nem volt, hogy II. V.-nak a felebbezési bíróság szerint felp. részéről történt meghatalmazott minősége ellenkezik a Kt. 43. §-ának rendelkezésével, de nem is igazoltatott az, hogy velük ez a meghatalmazotti minőség tudatva volt és hogy ök az A) ós B) alatti okiratokban felp.nek szerződő fél gyanánt utólagos beírásába beleegyeztek volna: és hogy a tanuk teljesen ki sem hallgattattak, de egymással és 1. r. alp.-sel sem szembesittettek.