Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. III. kötet. (Budapest, 1911)
96 Kereskedelmi törvény 45. §. igazolja, hogy alp. a megrendelőnek erre megbízást adott. (1899. október 6. 420. sz.) 386. Kereskedelmi szokás az, hogy azoknak a megrendelőknek közvetlen megrendelései után is provisio illeti azt az ügynököt, aki a megrendelőt mint vevőt hozta, miért is az ügynök az ily megrendelések után is azon egész idő alatt, amig az eladóval [jogviszonyban áll, jogosítva van a kikötött provisiot követelni. (C. 1899. nov. 21. 899. sz.) 387. A kiérdemelt ügynöki dijak felvétele végett az ügynök köteles főnökét felkeresni és nem a főnök tartozik a dijakat az ügynökhöz elvinni: nyilvánvaló, hogy az alperes a felperes iránti kötelezettségének eleget tett az által, hogy a felperest megillető provisio-összegeket a pénztárban készletben tartotta és erről a felperest esetről-esetre értesítette és hogy e szerint alperest a kereseti követelés kifizetése körül késedelem nem terheli. (C. 1900. augusztus 30. 484. sz.) 388. A főnök az ügyletek szerzésével jutalék mellett alkalmazott ügynököt, az ez által közvetített és csak több idő leteltével stornírozott ügyletek után a jutalékot megfizetni köteles. Tvsz.: Minthogy pedig alperes nem is állította, hogy aCj alatti jegyzékben 1., 2., 4., 7., 9., 10., 11., 21., 24., 27. tételek alatt felsorolt megrendelők megrendelési jegyét felperesnek visszaadta, vagy pedig felperes 10 napon belül értesítette volna, hogy a megrendelést el nem fogadja, az a körülmény pedig, hogy az alperes utóbb egyes megrendeléseket stornírozott és hogy egyes megrendelők stornirozását elfogadta, felperes jutalék-igényére befolyással nincsen, alperes ezen ügyletek után felperesnek a jutalékot megfizetni tartozik. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helyben kellett hagyni a benne foglalt vonatkozó indokok alapján és azért, mert a B) és 8./. alatti okiratokban foglalt szerződés tartalmából nem tűnik ki az, hogy alperes felperest az utóbbi által közvetített vételi ajánlatok elvagy el nem fogadásáról 10 nap alatt tartozott értesíteni, azonban a dolog természetéből következik, hogy alperes a felperes által közvetített ügyletek sorsa és ebből folyólag a felperesnek szerződésileg kikötött jutalékigénye iránt felperest hosszabb ideig bizonytalanságban nem hagyhatta, hanem az ajánlatok el- vagy el nem fogadásáról felperest a szerződésben az információszerzésre meghatározott 10 nap eltelte után megfelelő rövid idő alatt értesíteni tartozott, már pedig alperes felperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy ő felperest az ez által közvetített ügyletek el nem fogadásáról az imént meghatározott időben értesítette volna. (C. 1903. jun. 30. 1107/1902.)
