Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

84 Csődtörvény 27. §. nyer a Cs. T. 27. §-ának rendelkezése is, mely utalással a Cs. T. 244. §-ára a közadós fizetéseinek megszüntetését csődmegtámadási alapnak tekinti. (1903 május 27-én 5426/1902. sz. a. Állandó gyakorlat.) Az elhalt kereskedő ellen halála után egy éven belül megnyitott csőd esetén ellene ez 1 éven belül a 27. §. rendelkezései nyernek alkalmazást. A csődtörvény 27. §. 2. pontjára alapitott ennek a megtámadási keresetnek elbírálásánál döntő kérdés egyedül az, hogy az adós helyébe lépett hagyatékkal szemben a fizetések beszüntetésének esete beállott-e a végrehajtás foganatosítása idejében és hogy erről ugyanakkor az alp.-ek tudomással birtak-e vagy sem? E két körülmény képezvén a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján a megtámadhatóság egyedüli alapját, a hitelező rosszhiszeműségétől, a megtámadási jognak ezen törvényhely alapján való gyakorlása, feltételezve nincs. Másfelől pedig a csődhitelezőnek károsodása a megtámadott jogcselekmény által a fedezeti alapnak az ő kielégítésük alól történt elvonása által következvén be, egyéb irányban a kárositási szándék bebizonyitása sem szükséges. Ezek szerint a felebbezési biróság a közadós jogcselekményei megtámadhatása iránt fennálló törvényes jogszabályokat helytelenül alkalmazta akkor, amikor a felp.-t az alp.-eknek az adós halála után foganatosított végrehajtási jogcselekményeknek hatálytalanitása iránt a csődtörvény 27. §. 2. pontjára alapitott keresetével azért utasitotta el, mert felp. be nem bizonyította, hogy az adós még életében fizetéseit beszüntette és hogy erről az alp.-ek a végrehajtások foganatosítása előtt tudomással birtak. Ebből a téves jogi álláspontból indulva ki, a felebbezési biróság tényállásában nem terjeszkedett ki a helyes jogi álláspont szerint döntő ténykörülményeknek megállapítására. A csődtörvény 27. §. 2. pontja szerint a fizetések beszüntetésére alapitott kereseti jog szempontjából elsősorban lényeges kérdés, hogy az adós kereskedő volt-e, mert a fizetések beszüntetéséről, amely nem azonos fogalom a fizetésképtelenséggel, csupán kereskedőnél lehet szó, a csődtörvény 244. §-a szerint mint oyan körülményről, mely egymagában véve maga után vonja a csődnek megnyitását, s mert a csődtörvény 241. §. rendelkezése szerint a kereskedelmi csődeljárásra vonatkozó határozatok abban az esetben is alkalmazandók, ha csőd a kereskedő halála után egy esztendő eltelte előtt nyittatik meg. A felebbezési biróság azonban azokat a ténykörülményeket sem állapította meg tényállásában, amelyekből jogi következtetés vonható lenne arra nézve, hogy adós kereskedő volt-e vagy sem? (1897. jan. 28. I. G. 375/96.)