Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 26. §. 71 Ahhoz, hogy a csődtömeg irányáhan érvényesített követeléssel szemben a megtámadási jogot a tömeggondnok kifogás alakjába nt érvényesíthesse, a csődbíróság vagy a csődválasztmány felhatalmazása nem szükséges. (Curia 1900 május 10-én 11/1901. Azonos 562/897. v. sz. a. 0S2/83.) A tömeggondnok az a mulasztása, hogy a megtámadáshoz szükséges felhatalmazást ki nem kérte, nem állapítja meg kártérítési felelősségét. A kir. ítélőtábla: Ott, a hol csődválasztmány alakítva nem lett, a csődtörvény 157. és 264. §-ai alapján kifejtett birói gyakorlat értelmében a megtámadási per indítására a felhatalmazást a hitelezők összességének, a csődtörvény 106. és 107. §. értelmében alakult többsége adhatja meg. Igaz, hogy a tömeggondnok ezt a felhatalmazást a csődbíróságtól, a csődválasztmánytól, esetleg a csődhitelezőktől saját kezdeményezéséből is kérheti, az a körülmény azonban, hogy ezt elmulasztotta, a! kártérítési felelősséget nem vonja maga után, a fenforgó esetben annál kevésbbé, mert a felebbviteli bíróság által megállapított tények szerint az 1895 július 8-án megnyitott csődben a választmány alakításának határideje 1895 szeptember 20-ára kitüzetvén, alperes azt, hogy a csődbíróságtól kérjen felhatalmazást, minden hátrány nélkül elmulaszthatta, a mennyiben a csődtörvény 37. §-ában meghatározott 6 havi elévülési határidő leteltétől tartania nem kellett, a választmány alakítására rendelt határidő után pedig a megtámadási per megindításának elmulasztására már inkább felperesek mint alperes mulasztására vezethető vissza, mert a mennyiben felperesek a megtámadási per megindítására súlyt helyeztek, nekik, mint egyedüli csődhitelezőknek módjukban állott a csődtörvény 106. §-ának megfelelően a csődválasztmányt megalakítani és általa a csődtörvény 160. §. értelmében a per megindítására a tömeggndnokot felhatalmazni, ők azonban a választmány alakítására rendelt határnapon meg sem jelentek. De módjukban állott felpereseknek, a csődtörvény 157. §. értelmében választmány nem létében, mint egyedüli hitelezőknek a megtámadási per megindítására a tömeggondnokot közvetlenül is utasítani, ily utasítást azonban ők a tömeggondnoknak nem adtak, végül módjukban állott még az is, hogy a csődtörvény 26. §. értelmében a megtámadási per vitelére a tömeggondnok mellőzésével külön megbízottat rendeljenek. Mindezeket figyelembe véve, a felebbviteli bíróság a csődtömeggondnok vagyoni felelősségére vonatkozó anyagjogi szabályokat nem sértette meg akkor, a mikor kimondotta, hogy alperes a felpereseknek kártérítéssel nem tartozik. (1899 május 4-én II. G. 28/1899. sz. a.)