Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 26—27. §. 51 a váltóeljárásra tartozó ügyekben a felebbezés 3 nap alatt lévén beadandó, a váltóbiróság előtt lefolytatott megtámadási perben 3 nap eltelte után beadott felebbezés elkésett. A m. kir Cnria: A felebbezést törvényes időben beadottnak elfogadta azzal a megokolással, hogy az állandó birói gyakorlat értelmében a csődmegtámadási keresetek oly esetekben, a melyekben a váltóbiróság által elrendelt végrehajtás hatálytalanítása czéloztatik, a váltóbiróság előtt is megindithatók ugyan, a peres eljárás azonban ezekben a megtámadási perekben nem a különleges váltóeljárást szabályozó igazságügyminiszteri rendelet, hanem a polgári perrendtartás általános szabályai irányadók; minthogy pedig a polgári perrendtartás szabályai szerint a felebbezési határidő 15 nap, a másodbiróság helytelenül alkalmazta a váltóeljárás 36. §-ában megszabott 3 napi határidőt. (1898. június 27-én 591/1808., 696/1897., 856/1901. sz. a.) Állandó gyakorlat. 84. Megtámadási perben a birói hatáskör kérdésében hozott másodbirósági végzés nem tartozik azok közé, a melyek ellen az 1881: LIX. t.-cz. 59. §-a értelmében a harmadbirósághoz további fell'olyamodásnak helye van. (Curia 1901 november 27-én 536/1901. szám alatt. Hasonló 721/903.) 85. A végrehajtási eselekvény megtámadása iránt folytatott perben a peres tárgy értékének meghatározásánál a végrehajtónak tőkekövetelése az irányadó. (Marosvásárhelyi T. 9. §. polg. határozta.) InJxkuk: Az 1893: XVIIÍ. t.-cz. azon rendelkezései, melyek a sommás eljárás hatáskörét, valamint a jogorvoslatok terjedelmét a követelés értékére való tekintettel megállapítják, mint pl. az 1. §. 1., 2., 4. pontja, a 126. és 181. §-ok e meghatározásnál — a járulékok figyelmen kívül hagyásával — csakis a tőkekövetelés öszegét rendelik irányadónak s még kivételesen sem fordul elő oly intézkedés, mely megengedné, hogy a különböző jogorvoslatok hasznai hatására a kereseti követelés értékének járulékai befolyást gyakoroljanak. Ezen általános elv alkalmazandó tehát minden pernél, vonatkozzék az valamely követelés érvényesítésére, vagy ellenkezőleg valamely már megítélt követelés vagy jog hatályon kívül helyezésére. De a követelés járulékainak figyelmen kivül hagyása még perjogi szempontból is szükségesnek mutatkozik, mert csak ezúton érhető el az, hogy a keresetek egyenlő elbánásban részesüljenek. Következetlenségre és az ugyanazon követelésre vonatkozó jogorvoslati rendszer megváltoztatására vezetne ugyanis az, ha a kereset tárgya egyszer pl. annak érvényesítésekor, a tőke alapján