Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

308 Csődtörvény 46. §. A házasság tartama alatt közösen birfc ingókra nézve a visszakövetelési jog a nő által egyedül és külön is gyakorolható. A más lakásán leltározott ingókra nézve a tömeggondnok tartozik bizonyitani, hogy azok a közadós tulajdonai. A m. kir. Curia: A mi a másodbiróság Ítéletének a csődleltár 182., 207., 222. és 249. tételei alatt összeirt ingókat tárgyazó szintén felebbezett részét illeti, felperes keresetében ezeket az ingókat nemcsak hozomány czimén, hanem azon az alapon is igényelte, hogy azok a helyiségek a melyekben ezek az ingók a csődtömeghez leltároztattak, az ő és férje kizárólagos lakásául szolgáltak és szolgálnak. Minthogy pedig felperes ugy ezt, valamint azt a körülményt is, hogy abban a lakásban, melyben a szóbanforgó butornemüek a csődtömeghez leltároztattak, néhai M. G. nem lakott és részére a leltározás szinhelyén lakás egyáltalában fenntartva nem volt, M. J. özvegy, M. G.-né, dr. P. S., Sz. F. és St. J. tanuk vallomásaival; azt pedig, hogy a felperes által igényelt butornemüeket mint a felperes hozományát ennek esküvője előtt szállították Kemecsére, a hol is azok abba a lakásba beállítva, melyben a felperes férje laktak, s a hol azok a csődtömeghez leltároztattak, özvegy M. G.-né, Sz. F., F. H., M. J., Gz. H.-né tanuk vallomásaival bizonyította: ennélfogva a szóbanforgó butornemüek a felperes és férje tulajdonaiul vélelmezenclők. Ezzel a törvényes véleménynyel szemben ezek az ingók csak abban az esetben lennének a néhai M. G. tulajdonát képezöknek s igy annak hagyatéka csődtömegéhez tartozóknak tekinthetők, ha tömeggondnok bizonyította volna, hogy ezeket az ingókat néhai M. G. szerezte és azokat a felperes és férjének csak használatul engedte át. Tekintve azonban, hogy tömeggondnok erre nézve bizonyítékot nem nyújtott, a mennyiben egymagában az a körülmény, hogy az a ház, melyben felperes és férje laknak, és a melyben az igényelt butornemüek léteznek, a néhai M. G. bérletéhez tartozik, az érintett irányban bizonyítékul nem szolgál; és tekintve, a szóbanforgó ingók visszakövetelése iránt kereseti jog felperest, mint a ki ezeket az ingókat férjével együtt közösen birja s a kinek ennélfogva ezekhez az ingókhoz érdeke van kötve, külön is megilleti: felperes visszakövetelési igénye ezekre az ingókra nézve feltétlenül megállapítandó lett volna; minthogy azonban felperes nem felebbezett s igy a másodbiróság Ítéletének csak az alperes által felebbezett vonatkozó része ennek hátrányára az 1881: LIX. t.-cz. 42. §-a értelmében meg nem változtatható, a másodbiróság Ítéletének a csődleltár 182., 207., 222. és 249. tételei alatt foglalt ingókat tárgyazó felebbezett részét is helvben kellett hagyni. (1901 november 5-én 1318/1901. sz. a.)