Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

306 Csődtörvény 45. §. után az előbbi állapot állott vissza, s mini hogy a tömeggondnoknak egyéb perjogi kifogásai figyelembe nem vehetők, mert a csődleltárból való kihagyásnak következménye az igényelt ingók kiadása is: mindezek alapján a keresetnek helyt adni kellett, miután az ingók a közadós birlalatában voltak és igy a tömeggondnok azokat teljes jóhiszemmel leltározhatta stb. A kir. Ítélőtábla: Az eladó a közadósnak elküldött s ez által még teljesen ki nem fizetett árut a csődtömegtől a csődtörvény 44. §-a szerint csak abban az esetben követelheti vissza, ha az áru a csődnyitás előtt rendeltetési helyére nem érkezett és a közadósnak vagy helyette egy harmadiknak birtokába át nem ment. Nem vitás a perben álló felek közt, ennélfogva a kir. Ítélőtábla bizonyitott tényként megállapítja, hogy a felperes által ezúttal visszakövetelt áruk már a csődnyitás előtt rendeltetésük helyére megérkeztek, azokat a közadós megvizsgálta, s mint a B) alattiból is kitűnik, minőség szempontjából kifogásolta, hogy ugyanezeket az árukat P. Dávid a közadósnál, tehát ennek birtokában az ellene szintén a csődnyitás előtt, vagyis 1897. évi deczember 4-én foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglalta és hogy azok a csődtömeghez 1898. évi márczius 25-én 1382—1404. és 1407—1410. tételszámok alatt a közadósnál leltároztattak, tehát ennek birtokában találtattak. Ezekből a tényekből megállapítja a kir. ítélőtábla, hogy az említett áruk már a csődnyitás előtt átmentek a közadós birtokába, azokat tehát a felperes vissza nem követelheti. E mellett a tényállás mellett nem alkalmas a felperes viszszakövetelési igényének megállapítására sem az a körülmény, hogy a közadós az emiitett árukat még a csődnyitás előtt a felperesnek rendelkezésére bocsátotta, sem az, hogy az áruk a felperesnek igénykeresete folytán szintén a csődnyitás előtt D. szerint 1898. évi január hó 15-én az azokra D. Dávid javára 1897. évi december hó 4-én foganatosított végrehajtási zár alól feloldattak és hogy a D) alattinak jogerőre emelkedését csak a csődnek időközben történt elrendelése akadályozta meg, nem pedig azt, mert a csődtörvény 44. §-a szerint a visszakövetelési igény érvényesítését egymagában az a tény kizárja, hogy az áru a csődnyitás előtt, miként a jelen esetben is történt, a közadósnak tényleges birtokába került; és mert az igényperben hozott Ítélettel csak a felperes és D. Dávid közt keletkezett jogviszony, de nem egyszersmind a felperes és közadós között áru megrendelésből és elküldésből keletkezett jogviszonyból jogok és kötelezettségek döntettek el stb. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokban eljárt gyulai kir. törvényszéknek Ítélete hagyatik helyben a benne foglalt indokoknál fogva és azért, mert a felek egyező előadása szerint a vevő K. Adolf a kereset tárgyát képező 17 vég festőárut felperesnek az eladónak kellő időben ren-