Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

304 Csődtörvény 44. §. a közadós czimére postán érkezetteket, tömeggondnok az általa ismert ama körülmény ellenére, hogy az áruk a csődnyitás előtt rendeltetésük helyére nem értek és a közadósnak vagy helyette egy harmadiknak birtokába nem jutottak s hogy igy azok a tömeghez tartozóknak vélelmezhetők nem voltak, a fuvarozó postaintézettől átvette s azokat a csődtömeghez leltároztatta és később elárvereztette. Ezek szerint tömeggondnok a visszakövetelt árukat a tömeghez jobb tudomása ellenére leltároztatván s árvereztetvén el, következőleg a Cs, T. 43. §-ának rendelkezése a jelen esetben már ez oknál fogva alkalmazást nem nyerhetvén: a tábla Ítéletét indokaiból helybenhagyni kellett. (1902 márczius 4-én 939. sz. a.) Ka a visszakövetelt ingók a per folyama alatt értékesíttettek, akkor az a körülmény, hogy a keresetben kisebb értéket követelt, nem lehet akadály, hogy a felperes részére a tényleg nagyobb érték Ítéltessék meg a csődtömeg ellen. (C. 1910. márcz. 30. 93/910. sz.) Az, hogy visszakövetelési igénye van valakinek, nem zárja ki, hogy a tömegtől teljes kártérítést igényeljen. A törvényszék Ítéletében foglalt és meg nem támadott tényállás szerint ugyanis a közadós által megrendelt és czimére elküldött, de ki nem fizetett 376 forint 99 kr. értékű lisztet az elsőrendű alperes (a fuvarozó), jóllehet 1898 szeptember 6-án a feladó felperestől ellenkező utasítást kapott, szeptember 16-án másodrendű alperesnek (a tömeggondnoknak) kiszolgáltatta, utóWbi pedig, bár a vétel ügyletet a maga részéről teljesíteni, azaz a vételárt megfizetni nem akarja, az árut átvette s 306 forinton eladta. E tényállás szerint kétségtelen, hogy a felperes az árut a vételügylet teljesítéséül a vevőnek birtokába és tulajdonába bocsátani, a másodrendű alperes pedig azt a szerződés teljesitésekép elfogadni nem kívánta. A tömeggondnok tehát, akár tudott az utasításról — melyet a fuvarozó szeptember 6-án kapott — akár nem, objective jogellenesen járt el, midőn átvette és a felperes rendelkezése alól elvonta az árut, mely a csődtömeget semmikép meg nem illette. Minthogy pedig oly esetben, midőn valamely jogellenes cselekményből többrendbeli igény keletkezik, a jogosult fél azok között szabadon választhat, ennélfogva az a körülmény, hogy a felperes a Cs. T. 44. §. alapján visszakövetelési jogát gyakorolhatná, őt nem zárja el attól, hogy kártérítés czimén az áru teljes értékét követelje a tömeggondnoktól. A felebbviteli bíróság tehát helyesen fejtette ki azt, hogy a kereseti követelés mind a két alperesnek közös, jogtalan cselekményéből, t. i. a jogellenes átadásból és átvételből származik és ebből helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes a kártérítésre egyetemlegesen kötelezett alpereseket (a fuvarozót és a tömeggondnokot) egy perbe idézhette (prdts. 75. §.) és a fennforgó pertársaságnál fogva a tömeg-