Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 44. §. 303 értékesítése körül felmerült 20 K költség a felperesi követelésbe beszámittassék, mert a peres áruk csőd elrendelése és a tömegleltározás idejében a közadósnak birtokában nem lévén, azok a csődtömegbe bevonhatók sem voltak, az ezek kezelése és értékesítése körül felmerült tömeggondnoki dijjal és költséggel tehát felperest terhelni sem lehet. A m. kir. Curia: indokaiból helybenhagyta. (Í902 április 22-én 1192/1901. sz. a.) A csődtömeg által eladott és más által visszakövetelhető ingókat a tömeg a csődtörvény 44. §-a értelmében vagy természetben, vagy pedig annak teljes értékét tartozik az igénylőnek kiszolgáltatni s nem hivatkozhatik arra, hogy az értékesitésnél kevesebb érték éretett el. A kir. Ítélőtábla: A törvényszék által felhozott indokok alapján a tábla is bizonyítottnak találja, hogy felperes posta utján Prossnitzból Kaposvárra közadós, mint megrendelő részére küldött kereseti áruk rendeltetési helyükre a közadós ellen 1900. évi márczius hó 21-én elrendelt csőd megnyílta után érkeztek és hogy ugyanazokat a tömeggondnok a csőd megnyílta után vette át. Ily tényállás mellett a törvényszék az 1881: XVII. t.-cz. 44. §-a alapján helyesen állapította meg felperesnek visszakövetelési jogát. Tekintve már most, hogy a peres áruk a csőd megnyitása idejében a közadós birtokában nem voltak s azok csődtömeget nem képeztek, következve a visszakövetelési jog érvényesítésére nézve a Gs. T. 43. és 169. §-ai alkalmazást nem nyerhetnek; tekintve továbbá, hogy a visszakövetelési jog megállapításával a vételi jogügylet hatályát veszítvén, az előbbeni állapot állítandó helyre, melynek folyományaként az áruk vagy természetben adandók vissza, vagy azoknak ki nem egyenlített ára térítendő meg; tekintve másrészről, hogy a tömeggondnok a csődnyitás után érkezett peres áruk átvételére, csődvagyonként leltározására ós eladására, minthogy a vételár sem kifizetve, sem felajánlva nem lett, jogosított nem volt és így az áruknak átvétele, kezelése és értékesítése köriili költséggel felperest terhelni és felperest az áruk eladásával elért vételári összeggel való megelégedésre szorítani nem lehet: a törvényszék ítéletét azon részében, melylyel alperes az áruk és csomagolásuk fejében felszámított 643 korona 80 fillérből 540 korona s járulékai megfizetésére köteleztetett, helybenhagyni, míglen a 103 korona 80 fillér többletre vonatkozó elutasító részében megváltoztatni s alperest ezen tőketöbblet & járulékai megfizetésére kötelezni kellett. A m, kir. Curia: Helybenhagyja. A perben bizonyított s az alsóbiróságok által helyesen megállapított tényállás szerint a felperes által visszakövetelt áruk a csődnyitáskor a tömegben nem találtattak, hanem azokat, mint a csődnyitás napját követő napon