Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 28. §. 213 a károsítás igazolása nélkül azonban annak a bizonyítása, hogy a kárositási szándékról az ellenfél tudomással bírt, ki van zárva. A m. kir. Curia: A megtámadási kifogásnak nem volt hely adható; mert nem nyert beigazolást sem az, hogy a felperesnek a váltóügylet létesítése, sőt még zálogjoga szerzése idejében is a közadós csődkérvények beadásáról vagy fizetésének megszüntetéséről tudomása volt (Cs. T. 27. §-a), sem az, hogy a kérdéses ügylet a hitelezők megkárosítására irányul és hogy ezt a felperes tudta (Gs. T. 29. §.), mert a fenforgó esetben a Cs. T. 28. §-ának 2. pontja sem alkalmazható, minthogy eme törvényhely alapján csak oly terhes szerződések támadhatók meg, a melyekkel a közadós hitelezői bebizonyithatóan megkárosittattak; valamely szerződésnek a hitelezőre nézve káros voltát azonban kétségtelenül az tartozván bizonyítani, a ki a szerződést e miatt megtámadja; a csődhitelezők megkárosításának a Gs. T. 28. §. 2. pontjában megkívánt igazolása is az ezt állitó felet terheli; tekintve pedig, hogy az alperes ebben az irányban semmiféle jogszerű bizonyítékot nem szolgáltatott és tekintve, hogy ezek szerint bizonyitatlan maradt az a lényeges körülmény, hogy a megtámadott ügylettel a hitelezők megkárosittattak: az alperesnek ez a kifogása sem vétethetett figyelembe és pedig annál kevésbbé, mert habár a Cs. T. 28. §-ának 2. pontja esetében a másik szerződő fél tartozik bizonyítani azt, hogy a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányuló szándékáról tudomással nem birt; ennek a bizonyításnak szüksége mégis csak akkor áll elő, ha a hitelezők megkárosítása a támadó fél részéről már is bebizonyíttatott; az előfeltétel, vagyis a károsítás igazolása nélkül azonban annak a bizonyítása, hogy a károsító szándékról az ellenfél tudomással birt, ki van zárva. (1897 november 16-án 562/1897. sz. a.) A házastársak közötti ajándékozási szerződés a csődt. 28. §-a alapján sikeresen megtámadható még akkor is, ha bizonyittatik, hogy a megajándékozott pénzén vétetett az ajándék tárgya. Az alperes saját előadása, valamint a kihallgatott tanuk vallomása által a kir. Curia is bizonyítva látja, hogy a kérdéses ingatlanok egész vételára az alperes pénzéből lett kifizetve. Ez a körülmény azonban a jelen per eldöntésénél közömbös. Az alperes ugyanis maga adja elő, de Sch. F. tanú vallomásából is az tűnik ki, hogy a kir. államkincstár, mint a kérdéses ingatlanok volt tulajdonosa azokat magának az alperesnek nem akarta eladni, hanem csak az alperesnek és a férjének, a mai közadósnak együtt és hogy ő ebbe beleegyezvén, a vételárt ő fizette ugyan ki, az eladó államkincstár azonban a tulajdonjogot nem az alperesre, hanem reá és férjére ruházta át. Már pedig a tulajdonjog szerzé-