Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 28. §. 201 egyedül a követelés zálogjogi biztosításának megengedésében nem lehet a többi hitelezők megkárosítását felismerni még akkor sem, ha az a biztosítás a hitelezőnek nem egyszerre az érték megadásával, hanem csak utóbb lett megengedve, mert ily ügyleteknél az adós vagyona, tényleg annyival szaporodott, a mennyivel az adóssága növekedett és a biztosítás csupán a tényleges vagyoni szaporulatnak felelvén meg, másokra nézve vagyoni sérelemről ily esetekben szó sem lehet. A csődtörvény 28. §-a 2. pontjának helyes értelmezése szerint a megtámadható ügyletnél a megkárosításnak magában az ügyletben kell foglaltatnia és az ily biztosítás adásánál csak akkor forogna fenn, ha a biztosítás ellenérték nélkül vagy oly ellenérték fejében adatott, mely nem a közadós vagyonába folyt be. A kir. Ítélőtábla: Felperes tömeggondnok az alperes javára az 1895 július 7. napján kelt kétrendbeli kötelezvény alapján 152.000 írt és 60.000 frt tőkét és járulékai erejéig néhai 0. Gy. herczeg ingatlan vagyonára bekebelezett zálogjogot a Cs. T. 28. §-ának 2. pontja alapján azért támadta meg, mert e zálogjog bekebelezése által a csődhitelezők megkárosittattak és az alperes, ki a közadósnak anyja, tudomással birt arról, hogy a zálogjog bekebelezése által a közadós többi hitelezői kárt fognak szenvedni. Annak bizonyítása, hogy a kérdéses zálogjog bekebelezésével a közadósnak szándéka volt többi hitelezőit megkárositani és hogy a zálogjoggal nem biztosított csődhitelezők a megtámadott jogügylet által tényleg meg lettek károsítva, a felperes csődtömeggondnokot terhelte és ebben a részben a felperes mindenekelőtt tagadta azt, hogy a két rendbeli kötelezvényre a közadós az alperestől ellenértéket kapott volna; továbbá azt hozta fel, hogy amennyiben a közadós az alperestől azt az ellenértéket tényleg kezéhez is vette volna, a csődhitelezők a zálogjog bekebelezésével az esetben is meg lettek károsítva, mert ha az alperes bekebelezési engedélyt nem nyert és annak alapján zálogjogot nem szerzett volna, az ingatlanok vételárából a zálogjog rangsorozatában alperes követelésére eső összeg a csődhitelezők kielégítésére szolgálna alapul, az alperes pedig követelésére nézve mint csődhitelező szintén csak a csődtörvény megfelelően aránylagos kielégítést nyerhetne. A zálogjog alapjául szolgáló kétrendbeli kötelezvényben az érték felvétele a közadós által el lévén ismerve, ezzel szemben a felperes tömeggondnoknak állott kötelességében bizonyítani azt, hogy a közadós a kötelezvények értékét meg nem kapta; az iránt azonban a felperes a bizonyítást meg sem kísérletté sőt az alperes bizonyította be a perben a szakértők véleményével valódinak beigazolt 2 •/. alatti elismervénynyel és a 3 •/. alatti levelekkel azt, hogy a közadós az alperes tulajdonát képező 420.300 frt névértékű értékpapírokat birtokában tartotta és évenkint át kezelte, a 8. számú levéllel, valamint a tanuk val-