Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

202 Csődtörvény 28. §. lomásaival pedig közel a bizonyosságig valószínűsítette az alpe­res azt, hogy a közadós az alperes értékpapírjainak egy részét sa­ját javára értékesítette olyformán, hogy egy részét 152.000 frton elzálogsoitotta, másrészt 60.000 frton eladta és igy az alperesnek összesen 212.000 írt erejéio- adósává vált. Ezekre a tényekre nézve egyébként a felperes felebbezésében maga is kijelentette azt, hogy azokat valószinüeknek elfogadni kénytelen és hogy azok ellen meg­jegyzése nincsen. E szerint elesik a felperes megtámadási kerese­tének az az alapja, hogy a kérdésben forgó kötelezvényekre a köz­adós alperestől értéket nem kapott volna és mivel az alperesnek kétségtelenül jogában állott a közadósnak már korábban birtokába adott értékét a jövőre nézve kölcsönkép nála meghagyni és a meg­támadás szempontjából teljesen közömbös az, hogy a visszatérítési igény mellett a közadósnak birtokában volt érték ezentúl mily czi­men marad a közadósnál, éppen nem károsodhattak meg a csőd­hitelezők azzal, hogy a kérdéses két rendbeli kötelezvényben a tar­tozás jogczimeképen kölcsön lett felvéve. Kétségtelen lévén ezek szerint az, hogy a két rendbeli kötelezvény kiállítása idejében a közadós az alperesnek az azokban foglalt összegekkel valóban tar­tozott, csak az lehet már kérdés, vájjon a közadósnak ama cselek­ményében, mely szerint ő a tényleg fennálló tartozásra nézve hite­lezőjének zálogjogi biztosítást megengedett, a hitelezők megkárosí­tására irányzott szándékot fel lehet-e ismerni és a zálogjog nyil­vánkönyvi bejegyzésével a többi hitelezők tényleg meg lettek-e ká-* rositva? Oly esetben, midőn a kötelezvény értéke a hitelező részé­ről a közadósnak tényleg megadatott, az tehát a közadós vagyo­nába befolyt, egyedül a követelés zálogjogi biztositásának megen­gedésében nem lehet a többi hitelezők megkárosítását felismerni még akkor sem, ha az a biztosítás a hitelezőnek nem egyszerre az érték megadásával, hanem csak utóbb lett megengedve, mert ily ügyleteknél az adós vagyona tényleg annyival szaporodott, ameny­nyivel az adóssága növekedett és a biztosítás csupán a tényleges vagyoni szaporulatnak felelvén meg, másokra nézve vagyoni sére­lemről ily esetben szó nem lehet. A csődtörvény 28. §. 2. pontjának helyes értelmezése szerint a megtámadható ügyleteknél a megká­rosításnak magában az ügyletben kell foglaltatnia és az ily biztosí­tás adásánál csak akkor forogna fenn, ha a biztosítás ellenérték nélkül vagy oly ellenérték fejében adatott, mely nem a közadós va­gyonába folyt be, hogy pedig az idézett törvényhelynek ez a helyes értelmezése és ez esetben a megkárosítás nem abban áll, hogy a megtámadott hitelező teljes és a többi csődhitelezők csak arányla­gos kielégítést nyernek, azt bizonyítja a törvény szövege, amely sze­rint a megtámadott hitelezőnek külön bizonyítania kell, hogy neki a közadósnak a hitelezők megkárosítására irányzott szándékáról tudomása nem volt, holott ugy, mint a jelen esetben, a bekebelezési

Next

/
Thumbnails
Contents