Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 28. §. 193 lás szerint az általa a közadóstól nyert megbízás alapján teljesített fizetést színlelt ügylet alakjába burkolva teljesítvén és ennél a színlelt ügyletnél névleg, mint jogosított fél szerepelvén, ez az ügylet vele szemben is színlegesnek mondandó ki s ennyiben a keresetnek vele szemben is hely adandó; továbbá, mert tekintettel arra, hogy a másodrendű alperes irányában előterjesztett és időközben a 67863/1901. számú kérvény szerint különben is tárgytalanná vált, marasztalási kérelmével felperes az elsőbiróság által e részben felhozott indokok alapján helyesen utasíttatott el s ekként a másodrendű alperes irányában részben pervesztessé, részben azonban a fentebbiek szerint mégis pernyertessé lett, az 1868: LIV. t.-cz. 81. §-a alapján a perköltség a felperes és másodrendű alperes között kölcsönösen megszüntetendő. (1902 június 17-én 1106/1901. sz. a.) Valamely már biztosított tartozásnak kiegyenlítésére történt engedmény nem tekinthető színlelt ügyletnek. Azok a körülmények, hogy a követelések átruházása a közadósok könyveibe be nem jegyeztetett, hogy a követelések engedményezéséről az adósok nem értesíttettek, s hogy az alperesi követelés egyéb módon is biztosítva volt, nem alkalmasak arra, hogy az engedményügylet színlelt voltát, illetve a hitelezők megkárosítását czélzó voltát, a csődtörvény 28. §. 1. pont és 29. §. alapján megállapítani lehetne és magában véve az a tény, hogy a közadós alperesnek, mint egyik hitelezőjének, 3000 frt. váltókövetelése biztosításául 3020 frt. értékű aktiv követeléseit még lejárat előtt átengedte, a közadós fizetései megszűntének ismérveit magában nem foglalja. (Curia 1897 november 16-án 594/1897. sz. a.) A társaságnak az a jogügylete, a melynek folytán a társaságot alkotó személyek magántartozását ellenérték nélkül magára vállalja, nem tekinthető a csődtörvény 28. §. 1. pontja alá eső visszteher nélküli ügyletnek. A kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság a peres kérdés elbírálásánál nyilván arra az álláspontra helyezkedett, hogy a közkereseti társaság, mint a társaságot alkotó tagok személyétől különvált jogi személy feltétlenül a Cs. T. 28. §-ának 1. pontja alá eső vissztehernélküli ügyletet köt, akkor, a mikor tagjának, habár visszterhes magántartozását ellenérték nélkül magára vállalja, vagy biztosítja. Ennek az álláspontnak a helyességét a tábla el nem ismeri, hanem a vissztehernélküliség elbírálása szempontjából ily esetben is mellőzhetetlennek találja az összes ténykörülmények beható mérlegelését. Hogy a törvényszék ítéletében érvényre jutott jogelv a maga merevségében elismerésre számot nem tarthat, az Csődtörvény IV. 13