Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

194 Csődtörvény 28. §. a közkereseti társaság jogviszonyainak és különösen annak megfontolásából nyilvánvaló, hogy kereskedelmi jogrendszerünk szabályai szerint a közkereseti társaság vagyona, mint kielégítési alap, a tagok magánhitelezői elől, feltétlenül és teljesen elzárva nincs. Mert igaz ugyan, hogy a kereskedelmi törvény 95. §-a szerint az egyes társasági tagok magánhitelezői a társasági vagyonhoz tartozó dolgokat, követeléseket, jogokat, vagy az egyes tagoknak illetőségét sem biztositás, sem kielégités végett igénybe nem vehetik, mégis az idézett törvényszakasz módot nyújt a magánhitelezőknek az adós tag kamat-, munkadij- és jutalékkövetelésének és a társasági vagyonból a felosztáskor az adós tag részére jutandó illetmények lefoglalására s az utóbbi esetben a 101. §. a magánhitelezőt arra is feljogosítja, hogy az adós társasági tag magánvagyonára vezetett végrehajtás sikertelenségétől feltételezetten előleges felmondás után a társaság felosztását is követelhesse. A társasági vagyonnak a tagok magántartozásáért való, habár korlátolt felelőssége különösen előtérbe lép akkor, ha a magánadósság, miként a fennforgó esetben a 3000 korona váltótartozás, a társaság valamennyi tagját, tehát a társasági vagyon öszszes tulajdonosait egyetemlegesen terheli, a mikor tehát a magánhitelező a K. T. 95. §-a értelmében a társaság egész jövedelmét kielégitési alapul igénybe veheti, s a fent emiitett feltétel alatt a társaság felosztását is követelheti, a nélkül, hogy ily körülmények között az adós tag kizárásáról szó lehetne. A tagok közös magánadóssága tehát, a mely a kifejtettek szerint nyomasztóan ránehezedik a társaság egész jövedelmére, sőt a társaság fenmaradását is kétségessé teheti, a társaságtól független harmadik személyek adósságával és annak biztosítása idegen adósság biztosításával egy szempont alá nem vonható. Ha mindehhez még hozzájárul a tagok közös magánadósságának a társaság részéről elvállalása és biztosítása, a mint az az A., G. és F. alatti okiratok szerint az esetben is történt, ugy az elvállalás és jelzálogi biztositás vissztehernélkülisége nemcsak a hitelező, hanem a társaság szempontjából sem tekinthető fennforgónak. Minthogy pedig a felperesként fellépő tömeggondnok megtámadási keresetét kizáróan a megtámadott ügylet vissztehernélküli voltára, s illetve a csődtörvény 28. §-ának 1. pontjára alapította: a tábla a keresetet a fent kifejtett indokokból elutasította. A m. kir. Curia: Helybenhagyja. (1902 deczember 18-án 2432/1902. sz. a.) A tömeggondnok keresetet indított alperes ellen azon értékpapírok kiadása iránt, a melyeket ez a közadóstól évekkel a csődbejutás előtt jóhiszeműen ajándékképpen kapott, mert a közadós az értékpapírok