Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. §. 171 másod- és harmadrendű alp.-ek nem a közadós, hanem a csőd alatt nem álló elsőrendű alp. jogcselekménye alapján szerezték az alzálogjogot, felp.-nek másod- és harmadrendű alp.-ekkel szemben kereshetőségi joga egyáltalában nincs. Mert a másod- és harmadrendű alp.-ek azáltal, hogy elsőrendű alperes elleni követeléseik erejéig alzálogjogot szereztek elsőrendű alp.-nek arra a zálogjogára, melyet ez a közadós elleni követelései erejéig a közadós ingatlanaira szerzett, a csődjogi megtámadhatóság szempontjából a közadós ingatlanain zálogjogot szerzett elsőrendű alp.-nek jogutódaivá váltak, következőleg a Cst. 35. §-a értelmében a megtámadási jog ellenük is gyakorolható lévén, felp.-nek másod- és harmadrendű alp.-ek elleni kereshetőségi jogát azon az alapon, hogy ezek az alp.-ek nem a közadós jogcselekménye alapján szerezték az alzálogjogot, megtagadni nem lehet. C: A másodbiróság Ítéletének egyedül felebbezett azt a részét, mely által a felp.-nek kereshetőségi jogát K. S. és F. czég, a másodrendű alp.-sel szemben megállapította és az elsőbiróságot ujabb határozat hozatalára utasította, vonatkozó indokai alapján * helybenhagyja. (1908 ápr. 14. 1105/V. 907. sz.) Hasonló 476/903. A későbbi jelzálogos hitelező részére a közadós által adott elsőbbségi engedély meg nem1 támadható, ha az a közadós és a hitelező közt nem képez önálló jogügyletet, hanem kiegészitő részét képezi egy a közadós és harmadik személy közt létrejött szerződésnek, s ezen szerződés még fennáll, mert a közadósnak, mint egyik szerződő félnek nem áll jogában, hogy a szerződésnek reá nézve előnyös tételeit elfogadja, a nem kedvező tételeit és illetve a szerződés szerint őt terhelő kötelezettség érvényét pedig nem. A kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja; mert a felperes csődtömeg által keresetében megtámadott és hatálytalanítani kért elsőbbségi engedély nem képez egy a felperes és alperes közötti külön önálló jogügyletet, hanem ezen elsőbbségi engedély kiegészitő részét képezi egy a felperes részvénytársaság és H. E. és társa közt erdőkihasználása iránt 1902 július 4-én kötött szerződésnek. Ezen 2. alatti szerződésben, mely a most nevezett szerződő feleknek a kérdéses erdő kihasználása tekintetében a kölcsönös jogaikat és kötelezettségeiket szabályozza, annak XI. p.-ban felperes kötelezettséget vállal, hogy elsőbbségi nyilatkozatot állit ki oly czélból, hogy H. E. és társa a r.-i birtokra egy 50.000 K-ás kölcsönt felvehessenek, mely kölcsön a felperes javára bekeblezett erdőkihasználási jogot és megterhelési tilalmat a telekkönyvi rangsorozat tekintetében megelőzze. Ennélfogva kétségtelen, hogy az elsőbbségi engedély nem a peres felek közt létrejött jogviszonyon, hanem a felperes és a perben nem álló H. E. és társa közt