Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. §. 155 keletkezésével egyidejűleg nyert zálogjog azonban a csődtörvény 27. §-a alapján meg nem támadható, mert ezen törvényszakaszban foglalt intézkedés czélja nyilván csak az, hogy a közadós ne részesíthesse egyik hitelezőjét a többiek rovására olyan kedvezményben, melyhez annak a cselekmény idejében joga nem volt, ilyen kedvezményről azonban nem lehet szó akkor, ha a hitelező egyidejűleg keletkezett követeléséért zálogot köt ki és azt nyomban meg is kapja. A kir. Curia: A kir. Tábla Ítéletét hh. (1905 november 29. 724/904. sz.) A váltótörvény 29. §-a alapján nyert biztosíték is megtámadható ha a végrehajtási eljárás utján helyeztetett letétbe. A szegedi kir. Ítélőtábla: A felperes keresetét kifejezetten arra is alapitja, hogy a megtámadott zálogjog és zárlati jog szerzése által a közadós többi hitelezői megkárosittattak és hogy a zálogjog szerzésekor (1908 május hó 27-én) P. D. ellen a csődnyitási kérvény már be volt adva, a felperes a Cs. T. 27. §-ának 3. pontjára alapitott keresetének ténybeli alapját kellően megjelölte. Téves az elsőbiróságnak az a jogi felfogása, hogy mivel az alperes a megtámadott zálogjogot a váltótörvény 29. §-a alapján, tehát anyagi jogon szerezte, az a Cs. T. 27. §. 3. pontja értelmében meg nem támadható; mert az adós által a váltóhitelezőnek a V. T. 29. §-a alapján adott biztosítás csak az esetben nem támadható meg, ha az a V. T. 25. §-ának második bekezdésében meghatározott módon nyújtatott. E törvényhely szerint a biztosítás módját és mennyiségét az érdekelt felek egyetértőleg maguk állapithatják meg; ha azonban e tekintetben meg nem egyezhetnek, a biztosítandó összeg a bíróságnál készpénzben leteendő. A fenforgó esetben az alperes nem is állítja, hogy P. D.-vel a 10,000 K váltókövetelés biztosításának módjára és mennyiségére nézve valamely megállapodásra lépett volna és hogy ez a megállapodás miben állott. Ebből következik, hogy a biztosítást csak a másik módon, vagyis akként követelhette, hogy az adós a 10,000 K váltótőkét készpénzben birói letétbe helyezze. Ehhez az alperesnek a V. T. 29. §-án anyagi jogon alapuló igénye volt, de nem volt joga ahhoz, hogy a készpénzbiztositék letétbe helyezésének hiányában kedvezményes biztosítást nyerjen s a zálogjogot, más hitelezőket megelőzve, az ingatlanokra bekebeleztesse. A zálogjog szerzése és a zárlat foganatosítása által tehát az alperes a többi hitelezőket megelőző s azokat ennélfogva károsító olyan biztosításban és ennek folyományaként olyan kielégítés kedvezményében részesülne, amelyhez joga nincs. A váltóhitelezőnek a lejárt váltó alapján is csak ahhoz van