Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. §. 143 gát nem támadván meg, ez az alperes a fizetést mint külön kielégítésre jogositott hitelező felvehette a nélkül, hogy e fizetés által a közadós vagyona apadt volna, mert a fizetésnek megfelelő ingó a zálogjog alól felszabadult s az összhitelezők kielégítése végett a csődtömegbe került. Azt pedig, hogy a fizetésnél kisebb értékű ingók szabadultak volna fel a zálogjog alól, az e részben bizonyításra kötelezett tömeggondnok nem is állította. Ehhez képest felperest keresetével elutasítani kellett. A kir. Curia: A kir. tábla Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítélete, a benne felhozott indokokból hagyatik helyben. (1905 márczius 1. 927/1904. sz. a.) V. ö.: 872/903; 5112/903. Az az ügylet, amely szerint valaki a végrehajtási zálogjogokkal terhelt végrehajtási tömeget átveszi a későbbi közadóstól azzal a kötelezettséggel, hogy az eladott ingók értékét egészen megközelitő végrehajtási összegeket kifizeti, a végrehajtási zálogjogok megtámadása nélkül sikeresen meg nem támadható. M. kir. Curia: Felperes az A. a. közjegyzői okiratba foglalt szerződést a csődtörvény 27. §-ának általánosságban való felhívásával ugyan, de azon a ténybeli alapon támadja meg, hogy az által a csődhitelezők károsodtak, tehát a csődtörvény 27. §-ának 1. pontja alapján. Minthogy azonban az emiitett szerződéssel a közadós által alpereseknek eladott ingók értéke a künnlevő követelésekkel együtt 15,882 K 40 fillért tett, minthogy továbbá a felek egyező előadása szerint a most emiitett vagyon összesen 15,565 K 30 fillér tőke összegű végrehajtási váltójogokkal volt terhelve, minthogy felperes nem tagadta és ilykép beismertnek tekintendő, hogy a végrehajtási zálogjoggal biztosított követelések és járulékaik az eladott ingók értékét teljesen kimerítik; az a feltevése pedig, hogy nem volt kizárva, hogy árverésen több folyik be, mint a becsérték, nem hogy bizonyítékot, de még csak határozott állítást sem képez arra nézve, hogy az A. a. szerződésben kitett becsérték kisebb a valóságos értéknél; minthogy a tömeggondnok a végrehajtási zálogjognak a csődhitelezők irányában álló hatályát meg nem támadta; minthogy ennélfogva az A. a. szerződés hatálytalanítása esetén a végrehajtások folytathatók, ezek pedig az eladott ingók értékét teljesen kimerítik; minthogy végül a dolog ily állásában az A. a. szerződés a csődhitelezők kárára nem szolgál, a csődhitelezők megkárosítására alapított keresetnek helyt adni nem lehetett. (M. kir. Curia 7680/1904. p. sz. — 1904 október 27.) Az 1881: XVII. t.-czikk 26. §-a azt a kedvezményt biztosit ja a csődhitelezőnek, illetőleg a tömeggondnoknak, hogy nemcsak a köve-