Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. §. 135 ben kapandó összeget a hitelező elől elvonni akarja; erre a tudomásra vonatkozólag azonban a felperes nem hozott fel és nem bizonyított oly konkrét adatokat, amelyekből ez a körülmény megállapítható volna. A másodbiróság Ítélete tévesen hivatkozik arra, hogy a felperes ezt a körülményt nem is állította; miért is ezen indoknak mellőzésével a kir. Guria a másodbiróság Ítéletét egyéb indokaiból helybenhagyja. (1908 január 24. 141/907. sz.) V. ÖV: 1602/905. Nincs helye a jogcselekmény megtámadásának, ha a csődhitelezők azzal károsodtak meg, hogy közadós az eladott ingóknak általa teljes összeghen felvett s az ingók valódi értékének megfelelő vételárát az ellene utóhh megnyitott csődhen a csődtömegbe he nem szolgáltatta és nem az által, hogy felperessel a megtámadott ügyletet megkötötte. CL: Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, felperesnek visszakövetelési jogát a közadós csődleltárban összeirt ingókra nézve megállapítja és alperest kötelezi stb. Indokok: Felperes visszakövetelési igényének az az alapja, hogy az A) a. szerződéssel közadósnak azon ingóságait, amelyek utóbb a csődleltárba felvétettek, valóban és pedig olyan árban vette meg, amely a megvett ingók valóságos értékének megfelel. Felperes igényének ez az alapja teljesen bizonyítva van a tanuk vallomásával, akik azt bizonyították, hogy a vételár felperes mínt vevő és a közadós és neje mint eladók részéről 4142 K-ban állapíttatott meg, amely vételár, hogy teljesen megfelelt az eladott ingók valóságos értékének R. S. tanuk ama vallomásai bizonyították, hogy az eladott ingók értéke 4000—4200 K volt. Ezt a visszterhes jogügyletet tömeggondnoknak a csődtörvény 28. §. 2. pontja értelmében sikerrel csak akkor támadhatná meg, ha azt bizonyítaná, hogy az által a hitelezők megkárosittattak; ily károsításról pedig csak akkor lehetne szó, ha az ingók vételára azok valódi értékénél kisebb összegben állapíttatott volna meg, ez azonban a fentiek szerint fenn nem forog, sőt az is megállapítható, hogy felperes az egész vételárt közadós és nejének a csőd megnyitása előtt kifizette. Bizonyítva van, hogy felperes a közadós és nejének a szerződés írásba foglalását megelőzőleg, 1906 február elején 1000 K-t kifizetett, hogy az aláíráskor 1000 K-t kifizetett, hogy felperes a vételárnak utolsó részletét 942 K-t, hozzászámítva 255 K haszonbéri megtérítést is, a szerződés szerinti összegben 1197 K-val kifizette. Már most egyedül az lehet kérdéses, hogy a vételárra nem készpénzben fizetett, hanem a felperes 1200 K ellenkövetelésének beszámításával törlesztettnek elismert vételárrészlet valósággal ki-