Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

136 Csődtörvény ,27. §. egyenlittetett-e, vagyis felperesnek ez az 1200 K beszámítható ellenkövetelése valóban fennállott-e? E részben a kir. Curia a bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy felperest ez az ellenkövetelés megillette s azt a vételárba jogosan beszámíthatta, ezzel a beszámítással pedig a vételár teljes kifizetése bizonyítva van; ellenben nincs bizonyítva tömeggondnok kifogásának alapja, vagyis az, hogy a csődhitelezők az ügylet megkötése által megkárosittattak, mert a csődhitelezők azzal károsodtak meg, hogy közadós az eladott ingóknak általa teljes összegben felvett értékét az ellene utóbb megnyitott csődben a csődtömegbe be nem szolgáltatta és nem az által, hogy felperessel a megtámadott ügyletet megkötötte. Alperes megtámadási kifogása ennek folytán megdőlvén, felperes az általa megvett és a csődtömegbe leltározott ingókat, esetleg azokért a csődtömegbe befolyt értéket a csődtörvény 42. és 43. §-ai értelmében visszakövetelni jogosult s igy azok részére megítélendők voltak. (1907 decz. 18. 1234. sz.) Hasonló 220/906. Valamely ügylet csődjogi szempontjából csupán azon az alapon nem tekinthető kárositónak, hogy valaki a közadóstól több bolti árut vett oly időben, amikor már tudta, hogy a közadós fizetéseit megszüntette. A Cs. T. 27. §. 1. pontjára alapított megtámadás egyik alapföltétele, hogy maga az ügylet legyen károsító. A fcnforgó esetben az ügyletkötésnek ezt a károsító jellegét nevezetesen az, hogy a vagyonbukott bolti áruczikkeinek egyrészét potom áron, tehát rendes kereskedelmi értékükön alul adta el az alperesnek, a felperes állította ugyan, azonban az alperes tagadásával szemben nem bizonyította, mert az erre a körülményre felhívott tanúi közül S. E. teljesen értéktelen vallomást tett. A 27. §. 1. pontja alapján való megtámadásnak egyik alapfeltétele hiányozván, a kir. Curia, mint feleslegest, mellőzte annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy a másik előfeltétel, t. i. a fizetések megszüntetése s az alperesnek arról való tudomása az ügyletkötés alkalmával fenforgott-e. De nem volt a kereseti kérelem a Cs. T. 28. §. 1. pontja alapján sem teljesíthető, mert a felperes állította ugyan, hogy az alperes a vételárt csupán a látszat kedvéért adta át tanuk előtt a. közadósnak és hogy utóbbi azt az alperesnek visszaszolgáltatta, vagyis, hogy a vételi ügylet színleges visszteher mellett köttetett, ezt az állítását azonban szintén nem igazolta. Közvetlen bizonyítékot ebben az irányban nem hozott fel a felperes. Abból a körülményből pedig, hogy az alperes főleg vaskoreskedóssel foglalkozik, továbbá, hogy a bünvizsgálat folyamán tett vallomása szerint a vagyonbukottól megvett rőfös- és divatárukat egy erre a czélra kibérelt üzlethelyiségbe vitette s el-