Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

118 Csődtörvény 27. §. fogadók küldötte 624 K-t a váltó kifizetése helyett magának, mint felp. is jelzi, jogellenesen megtartja, ez az összeg a csődtömegnek juthatott volna; igaza van abban is, hogy ez esetben alp.-nek, ha a kibocsátói aláírás alapján a csődtömeg ellen fordul csupán aránylagos kielégitéshez lehetett volna igénye. De ezek figyelembe vétele arra, hogy a kereset jogosnak tekintessék, okul nem szolgálhat. Mert a törv. a közadós által teljesített fizetéseknek megtámadását nem engedi meg azon az alapon, hogy a közadós a nem saját, hanem másnak vagyonából fizetett összegnek jogellenes vagy éppen a büntetőtörvénybe ütköző^ megtartása által a csődtömeget gyarapithatta volna, s a megtámadhatóságot csak oly esetekben engedi meg, melyekben a csődhitelezők megkárosittattak, vagy előlük oly vagyon, mely jog szerint arányos kielégítésükre volt volna forditandó, elvonatott. A kifejtettekkel ellenkező kijelentést a felülvizsgálati kérelemben idézett birói határozatok sem tartalmaznak; különösen pedig a budapesti kir. Ítélőtáblának 1902. II. G. 82. számú határozata, mely szerint „a közadós részéről nyújtott kielégítés jogi természetén nem változtat, hogy a fizetés kölcsönvett pénzből történt": a felp. mellett azért nem szól, mert a váltóelfogadók az emiitett 624 K-t nem kölcsönkép küldötték a közadósnak. Minthogy a felebbezési bíróság ítéletében kifejezést adott annak, hogy a felp. volt volna köteles bizonyítani, hogy az elfogadók a 624 K-t nem a kérdéses váltó törlesztésére, hanem más czélra küldötték: a felp. amiatt is panaszkodik, hogy a bíróság a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat megsértette: továbbá figyelmen kívül hagyta a váltóelfogadónak azt az előadását, hogy ők a szóban forgó összeget minden közelebbi utasítás nélkül küldötték meg a kózadósnak. Eme panaszai sem birnak alappal. Ugyanis szemben azzal, hogy az elfogadók, kik nem tudhatták, hogy a váltó kinél van, a váltó összegét a lejárat előtt 2 héttel küldötték a közadósnak: a felp.-t terhelte annak bizonyítása, hogy a kérdéses összeget nem a váltó kiegyenlítésére szánták. Továbbá, amennyiben felp. ezt nem bizonyította, sőt azt, hogy a váltóelfogadóknak a közadós irányában bármi egyéb tartozása volt, nem állította, egészen lényegtelen, hogy a váltóelfogadók a pénz küldésekor adtak-e a közadósnak utasítást; neki a nélkül is az emiitett körülményeknél fogva tudnia kellett, hogy a küldött összegnek az a rendeltetése, hogy a váltó kiegyenlítésére fordittassék. Felp.-t tehát felülvizsgálati kérelmével elutasítani — és a Sei 168. s 204. §-ai értelmében a felülvizsgálati eljárás költségének megfizetésére kötelezni kellett. (1908 ápr. 23. G. 94. sz )