Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. §. 111 A m. kir. Curia: A kir. Guria mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztat j a, a felperest keresetével elutasítja. indokok: A kihallgatott R. J., B. H. és dr. V. R. tanuk vallomása alapján az alsóbiróságok által helyesen megállapított tényállás szerint az alperes a közadóssal szemben fennállott 3000 koronás váltókövetelésére s járulékaira nézve akképen nyert kielégítést, hogy a közadós rokona R. J. 1906. évi február hó 1-én személyesen 2000 koronát fizetett le az alperes megbízottja, dr H. O. úgyvéd kezeihez, a hátralékos összeget pedig ugyancsak R. J. posta utján, a közadós üzleti alkalmazottainak közvetítésévé! juttatta 1906. évi február hó 4-én és 10-én az alperes képviselő jéhez. Nem vitás, hogy ezt követően az alperes a biztosítási végrehajtás utján lefoglalt ingóknak és követeléseknek a zár alól leendő feloldása iránt a végrehajtást foganatosító miskolczi kir. járásbíróságnál kérelmet terjesztett elő, s hogy a kir. járásbíróság 1900 évi február hó 15-én kelt 1906. V. I. 66/11. sz. végzésével a lefoglalt ingókat és követeléseket a zár alól fel is oldotta. Ezeknek előrebocsátásával a kir. Curia ugy találja, hogy a felperes keresete annyiban, amennyiben az az alperes javára foganatosított végrehajtás hatálytalanítását czélozza, tárgytalan, amennyiben pedig R. J. által teljesített fizetések megtámadására irányul, alappal nem bir. R. J. ugyanis határozottan azt vallotta, hogy ő a megtámadott fizetéseket nem a más megbízása alapján, hanem saját akaratából teljesítette azért, mert a vagyonbukott Cs. V.-t. aki rokona, az anyagi zavarokból ki akarta menteni, vallotta továbbá, hogy a fizetéseket nem a Cs. V. vagyonából, hanem a saját pénzéből teljesítette. Ennek a teljesen aggálytalan tanúnak a vallomásából kétségtelen, hogy az a pénzösszeg, amelyből az alperes követelése kiegyenlítést nyert, nem képezte a közadós tulajdonát és közvetve sem származott az ő vagyonából. Az első ízben kifizetett 2000 korona egyáltalán nem volt a közadós birtokában, a további 1300 korona pedig meghatározott czélból, tudniillik az alperesnek leendő kiszolgáltatás végett átmenőleg lehetett csak a birlalatában. A közadóstól különböző harmadik személynek az a ténye, hogy a közadós hitelezőinek valamelyikét valódi követelésére nézve a válságos időben ugyan, de nem a közadós vagyonából, hanem saját pénzéből kielégíti, a Cs. T. 26. és következő §§. alapján meg nem támadható, és pedig még abban az esetben sem, ha a fizető harmadik személy nem a közadós megajándékozása végett fizetett, hanem a kiegyenlített összeget a csődtömeg ellen saját nevében érvényesíti, mert ilyen esetben a hitelező nem a közadós jogcselekménye utján és nem az ő vagyonának az apasztásával jut a követeléséhez és mert a többi hitelező helyzetén mit sem változtat az, hogy a valódiság szempontjából nem kifogásolt követelést az