Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. §. 109 natkoznak, míg a jelen esetben nem is a közadós, hanem annak közvetett jogutódai ellen indittatott per ezeknek a jogutódoknak a jogkövetkezménye hatálytalanitása iránt, és pedig oly jogcselekményre vonatkozóan, mely a csődnyitás után merült fel. Erre vonatkozólag tehát a csődtörvény 26—37. §-ok rendelkezései nem alkalmazhatók. De nem alkalmazható itt a csődtörvény 6. §. rendelkezése sem; amely szerint a közadósnak a csődnyitás hatálya utáni jogcselekményei a csődhitelezőkkel szemben semmisek, mivel itt nem a közadós, nem is ennek közvetlen jogutóda, hanem csak közvetett jogutódok cselekményeiről van szó s nem is a csődtömeghez tartozó vagyon tekintetében, mert a pertárgyu beltelek nem tartozott a csődtömeghez, hanem mint a csőd előtt már eladott, a M. J.-né birtokában és telekkönyvi tulajdonában találtatott vagyon szerepelt és mert nevezettel szemben csak a vételcselekmény volt megtámadva és csak a csődhitelezőkkel szemben kéretett hatálytalaníttatni, — a mi ki is mondatott. A jelen esetben nem ezen jogcselekmény, hanem egy más későbbi jogcselekmény, vagyis I. r. alperes s II. és III. r. alperesek közötti lett megtámadva, ez az alperesek rosszhiszeműsége miatt s azért a korábbi I. r. alperessel szemben sem képez itélt dolgot. Felperesnek tehát, mint az 5503—1902. sz. Ítélettel a pertárgyu ingatlanhoz bizonyos jogokat szerzettnek, jogában állott alperesekkel szemben keresettel fellépni s már szerzett jogát alperesekkel szemben érvényesiteni, arra az esetre, ha alpereseknek az eladás körüli rosszhiszeműségük és a hitelezők megkárosítására irányzott cselekményük kimutathatók ,s ha a hitelezők ez által tényleg károsultak. A hatálytalanságot ebben az esetben mégis kimondani azért nem lehetett, mert II. és III. r. alperesek ellenében a fenti tények nincsenek bizonyítva, hanem csak I. r. alperessel szemben lett kimutatva, hogy ő az eladást nem jogosan eszközölte. Ezzel szemben ugyan nem kéretett a keresetben, hogy a jogtalanul felvett vételárat a csődtömegbe beszolgáltassa és illetve azt megfizesse, azonban az ügylet hatálytalanitása iránti kérésben mint többen ez a kevesebb kérés is ben foglaltnak tekintendő, mely okból a kapott vételár és aránylagos perköltség megfizetésére őt kötelező elsőbirósági ítélet indokolt és helybenhagyandó volt, annál inkább, mert ennek az összegnek kapása közokiratokkal van bizonyítva. II. és III. r. alperesekkel szemben a jogcselekmény hatálytalanítható nem volt bizonyíték hiányában s azért, mert felperes maga azt állította, hogy csak a folyamatban levő perről a szerződés megkötésekor értesültek s az nekik tanuk által tudomásukba hozatott, ezt az állítást azonban a kihallgatott tanuk egyenesen megczáfolták, mely okból a felkínált főeskü e tekintetben nekik megítélhető nem volt; más tényekre ajánlott főeskü pedig a fenforgó körülmények között nem döntő. Ez okból ezek elvont haszon