Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. §. 99 csak azt bizonyítja, hogy a közadós romlott anyagi viszonyok közt volt, de nem bizonyítja a fizetések megszüntetésének a kielégítést nyert hitelező által felismerhető volt tényét. A kir. törvényszék: A közadós ellen ezen bukásból kifolyólag lefolytatott bűnügyben a budapesti kir. büntetőtörvényszék 77,169/1899. sz. ítélete megállapította, hogy a közadós fizetésképtelenségének tudatában fizetett különböző közelálló egyéneknek, többek közt 1891 deczember havában alperesnek 150 frtot, sőt még nem esedékes váltót is időnek előtte beváltott, nyilván, hogy a váltón érdekelt közelállót a fizetéstől megóvja. Közadós ezen itt kiemelt és hivatkozott Ítéletben bővebben kifejtett tényállás alapján a csalárd bukás bűntettében találtatott bűnösnek. E tényállásból okszerüleg következik, hogy az az üzletember, aki 1897 deczember havában a büntetőbíróság előtt sem palástolható módon tervszerüleg a bukásra készül elő, melyet a következő hónapban végrehajt, az okvetlenül már huzamosabb ideje kell, hogy fizetésképtelen legyen, de mindenesetre az 4—5 hónappal előbb, hacsak oly váratlan üzleti veszteséget, vagy lényegesen kedvezőtlen fordulatot, avagy hirtelen válságot nem igazol, mely a váratlanul bekövetkezett fizetésképtelenséget érthetővé tenné. Ilyet pedig alperes nem igazol. Kétségtelen tehát, hogy a közadós a kérdéses időszakban már fizetésképtelen volt. A kir. ítélőtábla: A fizetések megszüntetésének tényekben felismerhető voltát felperes azzal kívánta bizonyítani, hogy közadós a megtámadott fizetések teljesítése idejében áruit vásárokra vitte, azokat mindenáron vesztegette, árukat elzálogosított, kisebb lejárt tartozásait ki nem fizette, hanem azok per utján ellene érvényesíttettek és hogy mindezekről alperesnek a fizetés idejében tudomása volt, utalt arra, hogy alperes közadósnak sógora, ki közadóssal a főváros ugyanazon kerületében lakik és aki közadóssal üzleti összeköttetésben állott. Ezek a felsorolt tényállítások azonban valódiságok esetében is csak azt bizonyítanák, hogy közados romlott anyagi viszonyok között volt, de nem bizonyítják azt, hogy alperesnek közadós fizetéseinek megszüntetéséről a fizetések teljesítése idejében tudomása volt, azt pedig felperes nem is állította, hogy a közadós ellen az általa teljesített fizetések idejében végrehajtás foganatosíttatott. Felperes azt az állítását, hogy alperes követelése színlelt és hogy közadósnak 1895. évben kölcsönt nem is adhatott, azzal kívánta bizonyítani, hogy alperes ellen kisebb összegek miatt 1891., 1893. és 1894. években sikertelen végrehajtások vezettettek, hogy alperesnek vagyona nem volt, végre, hogy közadós üzleti könyvei tartalma szerint alperes abban az időben, amikor az 1150 frtot közadósnak állítólag kölcsön adta, közadóstól részletfizetésre árukat vásárolt és azok vételárát rész7*