Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet. (Budapest, 1911)

Csődtörvény 27. §. 93 Egy foganatosított, de megsemmisített végrehajtás a fizetések megszüntetését nem bizonyítja. (C. 708/908. sz.) Zálogházban elzálogosított árakra vonatkozólag zálogügylet esődjogilag sikeresen meg nem támadható. A csődtörvény 27. és 29. §-aira alapított kereset sikeres érvényesülésének jogi alapfeltételét az képezi, hogy a közadósnak a válságos időben egyes hitelezőivel kötött és a keresettel hatálytalanítani czélzott jogügyletei által a csődhitelezők károsodjanak, illetően, hogy azok nyilvánvaló kárt szenvedtek légyen, már pedig a közadós részéről csődbejutása előtt egyes, avagy tömegárura vonatkozó zálogkölcsön felvétele s annak kézizáloggal való biztosítása a csődhitelezők irányában károsító jogcselekménynek nem tekinthető, amennyiben ugyanis, ha az adós a kölcsönösszeget tényleg felvette, azzal az ő cselekvő vagyona a zálogtartozásnak megfelelő arányban növekedett akként, ha az ügylet kötése a válságos időre esnék is, az a hitelezővel szemben jogtalan előnyt nem képez, a csődhitelezőkkel szemben pedig kimutatható károsodást nem foglal magában. Felperes a kérdéses zálogügylet hatályát a csődtörvény 29. §-a alapján is csak az esetben támadhatná meg sikerrel, ha bizonyítani tudná azt, hogy az áruk zálogbaadása a csődhitelezők megkárosítására irányuló szándékkal történvén, erről a szándékról az alperes tudomással birt, de miután a felperes ily vonatkozásban meggyőző bizonyítékot nem szolgáltatott, abban a felhozott ténykörülményben pedig, amely szerint az időközi pénzzavarokkal küzdő közadós üzleti áruit részletekben elzálogosította, a károsító szándéknak egyáltalán és mindenki által felismerhető külső jelenségei fel nem fedezhetők, nem pedig annál kevésbbé, miután az alperes, mint aki az 1881: XIV. t.-cz. értelmében egyéb hitelezőivel szemben kivételes tekintet alá esik, a zálogbaadó személyes és vagyoni viszonyait kutatni nem is tartozik, hanem csupán a hivatkozott törvény 4., 5. §-ai intézkedéseinek a követelésére van kötelezve. (M. kir. Curia 78/908. — 1908 okt. 20.) A közadós jogcselekményének a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján való megtámadásának nem előfeltétele az, hogy a kösadós hitelezője a végrehajtást rosszhiszemmel a többi hitelező megkárosítására irányzott szándékkal vezette légyen, következéskép nem játszhatik szerepet ebben a perben az a kérdés, hogy az alperes jóhiszemmel járt-e el vagy sem a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak nyilvánított zálogjognak a megszerzésénél; továbbá, mert a fél által megbízott képviselőnek tényei olybá veendők, mintha aiok magától a féltől szár-