Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

A szerződések tárgya 65 pereshez fordultak azon czél'ból, hogy őt a felebbezés visszavonására rábírják, mivel anyagi érdekük az arányositási ügynek minél előbbi befejezését követelte. Az alperes magukat a felpereseket nem is fenyegette, mert az alperes ismételten, de nem is a felperesek előtt hangoztatta, hogy az ügyet húzni fogja. De még ha alperes a felpereseket az ügy elhúzásával fenyegette volna is, az a körülmény, hogy a felperesek az ügy elodázása folytán esetleg anyagi hátrányt szenvedhettek, nem elég indok a kényszer és alapos félelem megállapítására. A felperesek ugyanis akkor, amikor az egyes birtokosoktól részeket összevásároltak s azután az erdőt, illetve annak kihasználását tovább eladták, azt oly időpontban tették, midőn a birtokrendezési eljárás végbefejezést még nem nyert, amikor ugyanis a birtokbaadás véglegesen még nem történt meg. A felperesek tehát akkor, amikor ily be nem fejezett és kimenetelére nézve bizonytalan ügyben vállalatokba bocsátkoztak, már magukra vállalták az ügy nem sikerülésének koczkázatát is. A felperesek tehát az alperesek magatartása és elj árasa folytán, mely felperesek szerint a birtokrendezési ügy késleltetését, de nem annak hátrányos eldöntését eredményezhette, nem kerültek rosszabb helyzetbe, mint amilyenben már saját szerződésük folytán voltak, a késedelem okozhatott volna a felpereseknek ugyan kárt, mely abból állott, hogy a vevő czéggel kötött ügylet lebonyolításához későbben juthattak, de a szerződés érvénytelenítésére alkalmas helyzetet még sem teremtett. A megtámadott szerződés hatályban fentartható azonban még sem volt. Az kétségtelen ugyan, hogy az alperes akkor, mikor felebbezéssel élt, azt mint egyik birtokos formailag megtehette és az osztrák polgári törvénykönyv 1305. §-a szerint az, aki saját jogával él, az ebből eredő kárért nem is felelős, de csakis amennyiben ezzel a jogával a jogszerű korlátokon belül él. Nem védheti azonban a törvény azt, aki jogával nyilván azzal a czélzattal él, hogy másokat megkárosítson és magának illetéktelenül vagyoni előnyt szerezzen, mert ezáltal a jogszerű korlátokon tulment. Már pedig a tanuk vallomása szerint alperes az ily birtokrendezési ügyekben a felebbezéseket és a felebbezéseknek nagyobb összegek ellenében való visszavonását, tehát nagyobb vagyoni előnynek a maga részére való biztosítását mintegy keresetforrásként űzte. Alperes nem is állítja, hogy minő érdekét vélte a felebbezés által előmozdítani, vagy minő jogát vélte azáltal érvényesíteni, sőt maga állítja, hogy csakis mintegy két hold része volt, ezzel pedig az ügynek bármily kimenetele esetén a közös birtokosok közt maradt. Az őt érdeklő kérdésben tehát a felebbezés folytán előnyös változás be nem állhatott, ilyent az alperes nem is állított. Eszerint nyilvánvaló, hogy alperes czélja jelen esetben is csak a felperesek megkárosítása s a maga részére való anyagi haszon Döntvény. Magánjog II. ^