Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

64 A szerződések tárgya vitás kérdés eldöntésénél befolyással nem bir, mert nem az egyes esetekben bekövetkezett eredmény, hanem a veszélyeztetett közérdek az a szempont, amelyből a szóban forgó kérdés elbírálandó. A m. kir. belügyminiszter által 126.000/1902. szám alatt a községi és körjegyzők részére kiadott ügyviteli szabályzat 93. §-a szerint is „nem szabad a jegyzőnek magánmunkálatra megbizást vállalnia olyan ügyben, melynek hatósági eldöntésében hivatali állásánál fogva részt kell vennie." A felperes vétett ez ellen a tilalom ellen, mert a közvetített szerződés megkötése a községi közgyűlés jogkörébe tartozik, a közgyűlésnek pedig a jegyző hivatali állásánál fogva tagja s az 1886: XXII. t.-cz. 58. §-a szerint ott szavazattal bir; a szabályrendelet felhívott §-a pedig nem értelmezhető olykép, mintha az abban foglalt tilalom a közgyűlésnek eldöntése alá tartozó ügyekre nem vonatkoznék, azért, mert a jegyző a szavazástól tartózkodhatik. Az a körülmény, hogy a felperes megállapodásuk értelmében is nemcsak a községgel, hanem magánbirtokosokkal is közvetítette a szerződést, a követelés megítélésére azért nem vezethet, mert az ügylet egységes és az alperestől nyert megbízásnak a felperes csak ugy felelhetett meg, ha a községekkel is elfogadtatta a szerződést stb. (1909. nov. 27. G. 559.) 242. Aki saját jogával él, az ebből eredő kárért nem felelős, de csakis amennyiben ezzel a jogával a jogszerű korlátokon belül él. Nem védheti azonban a törvény azt, aki jogával nyilván azzal a ezélzattal él, hogy másokat megkárosítson és magának illetéktelenül vagyoni előnyt szerezzen. Az az eljárás, hogy valamely birtokostárs a birtokrendezési ügyben minden jogi érdeke nélkül felebbezések beadását és azoknak nagyobb összegek fizetése ellenében való visszavonását mintegy keresetforrásként üzi, és ezzel a többi birtokostársát a maga anyagi előnye kedvéért megkárosítja, a közforgalomban megkívánt tisztességgel és jóhiszeműséggel annyira ellenkezik, hogy az ily kikötés érvényes kötelem alapjául nem szolgálhat. C: Helyes az a megállapítás, hogy alperes a 41.000 K-t nem társasági tagságából kifolyólag, hanem a gy—i arányositási ügyben az alperes által beadott előterjesztéseket elutasító végzések ellen használt felehbezés visszavonásáért kötötte ki. Nem helyes azonban az alsóbiróságok ama jogi álláspontja, hogy a felek közt létesült jogügylet a felperesek megfélemlitése okából sikeresen meg lenne támadható, mert az alperes részéről felperesekkel szemben gyakorolt fenyegetés folytán oly félelem, mely szerződések hatálytalanítására alkalmas volna, meg nem állapitható. Az osztrák polgári törvénykönyv 870. §-a szerint ugyanis a bíróság azt, hogy a félelem alapos volt-e, minden egyes esetben a konkrét viszonyok fenforgásának figyelembe vétele mellett bírálja el. A tanuk vallomásából az tűnik ki, hogy felperesek voltak azok, kik al-