Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

Érdemetlenség 645 ifj. M. J. azért, hogy az örökhagyó a t—i ingatlanok öröklését részére biztosította, ellenértéket nem szolgáltatott, de a szerződés egyébként sem tartalmaz oly nyilatkozatot, melyből az ingatlanokra nézve az elidegenítési vagy terhelési tilalom kikötése ifj. M. J. javára kimagyarázható volna, ezek szerint pedig ifj. M. J. az örökhagyó ingatlanaihoz dologi jogigényt nem szerezvén, ezekre nézve a C) alatti jogügyletet a kir. tábla is örökösödési szerződésnek minősiti. Minthogy tehát az örökhagyó ama nyilatkozatával, hogy a t—1 ingatlanai örökléséről ifj. M. J.-t biztosította, csak arról mondott le, hogy ezeket halála esetére másnak hagyhassa, ellenben az ingatlanokra vonatkozó élők közötti rendelkezési jogáról le nem mondott és a lemondás szoros magyarázatot követelő természeténél fogva lemondottnak nem is vélelmezhető; ezekhez képest a felperes az örökhagyónak TJ) alatti szerződésbe foglalt ama tényét, hogy az ingatlanokat az elsőrendű alperesre életében átruházta, megtámadni nem jogosult: a felperest keresetével elutasítani kellett. C: A másodbiróság ítéletét -megváltoztatja s az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben indokaiból s azért: mert elsőrendű alperes az 1883. július 18-án kelt szerződéssel átruházott ingatlanokért más ellenértéket nem adott, minthogy az átruházót eltartotta, ez az eltartás azonban a 3024 K értékű ingatlan jövedelméből kikerülhetvén, ellenértéknek nem tekinthető s igy elsőrendű alperes a reá átruházott ingatlanokat visszteher nélkül szerezte meg, már pedig a birói gyakorlat értelmében a szerződéses örökösnek a szerződésből származó öröklési joga a szerződés tárgyát tevő vagyon elajándékozásával meg nem hiúsítható; ha tehát alperes az ingatlanokat visszteher nélkül s annak tudatában szerezte meg, hogy azokra a felperes apja javára szerződéses öröklési jog volt biztosítva, ezen ingatlanokat a szerződéses örökös jogutódainak visszaadni köteles. (G. 1910. márczius 8. 5953/909. sz. I. p. t.) Az örökösödési szerződés folytán az örökhagyó a szerződéssel kedvezményezett örökös vagy hagyományos sérelmével utóbb halálesetre szóló rendelkezést tenni nem jogosult. G. 2074/1891. (Gr. VII. 573. L). Állandó gyakorlat. A halálesetre szóló ajándékozás egyáltalában nem vonható vissza, ha a visszavonhatás jogairól az ajándékozó lemondott. — A visszavonhatási jogról való lemondás azonban nem akadályozza az ajándékozót abban, hogy az ajándékozást a megajándékozottak hálátlansága miatt megtámadja. G. 149(0/901. (Gr. VII. 579. L). Érdemetlenség. (Terv. 1795—1796. §.) 554. Örökségi osztályrész czimén az apa által fiára történt átruházás durva hálátlanság miatt megtámadható.