Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. II. kötet. (Budapest, 1911)

6 Szerződőképesség és hiánya 25. A 14. évét betöltött és önálló keresettel biró kiskorúnak hitelben való vásárlása nem tekinthető a keresmény felhasználásának. Azon jogszabály alkalmazásánál, hogy a kiskornak ügyletei joghatályosak, ha szükségleteik fedezése czéljából köttetnek, a szükségletek meghatározásánál döntő az az életmód, mely a kiskorú koránál, társadalmi állásánál és vagyoni viszonyainál fogva indokoltnak mutatkozik. (C. 1908. szept. 4. I. G. 633. sz.) 28. A saját keresményéből vett sorsjegyre eső nyeremény feleit a kiskorút az 1877. évi XX. t.-cz. 3. §-a szerint szabad rendelkezépi jog meg nem illeti. (C. 1908. szept. 11. 25. sz.) 27. A másodbiróság elsőrendű felperest azért utasította el keresetével, inert az 1895. május 12-én, tehát még kiskorúságának idejében kelt azt a nyilatkozatát, amelylyel anyai, illetve nagyanyai és nagyapai örökségéről lemondott, teljeskoruságában is érvényesnek elismerte, a kapott 1000 K-át pedig megtartotta, minek következtében a gyámhatósági jóváhagyás hiánya okából eredetileg érvénytelen lemondás joghatályossá válván, felperes nagyapja hagyatékának örököseivel szemben semmiféle igénynyel fel nem léphet. A másodbiróságnak ez a jogi felfogása téves. Mert az 1877: XX. t.-cz. 20. §-ának, különösen a törvényszakasz utolsó bekezdésének helyes értelmezése szerint, a kiskorú örökségéről még a gyámhatéság jóváhagyásával sem mondhat le hatályosan, mert az ilyen jogfeladáshoz teljes szerződőképesség szükséges, amelynek hiányát sem a kiskorú törvényes képviselőjének, sem a gyámhatóságnak jóváhagyó hozzájárulása nem pótolja. Éppen ezért az elsőrendű felperesnek a 4. a. nyilatkozatban foglalt az a jogügylete, amelylyel 1000 K ellenében az őt anyja jogán nagyanyja és nagyatyja után megillető örökségről, tehát törvényes osztályrészéről is lemondott és amelylyel egyidőben összes örökségi igényeit nagyatyja második feleségére átruházta, jogilag hatálytalan, annak ellenére, hogy elsőrendű felp. atyja, mint az akkor még kk. fiának törvényes képviselője, ehhez a lemondáshoz cs átruházáshoz a nyilatkozatra vezetett Írásbeli beleegyezéssel kifejezetten hozzájárult. De nem vált hatályossá ez a jogügylet az ekőrendü felperes teljeskoruságának elérte után sem, mert az a körülmény, hogy a kapott 1000 K-át vissza nem adta, annál kevésbbé tekinthető oly magatartásnak, amelyből e jogügylet fentartására irányuló szándékára lehetne következtetni, mert nem vitás az a tény, hogy a szóban forgó 1000 K-át elsőrendű felperes a maga czéljaira fel nem használta, hanem hogy ez az összeg nővérének, a másodrendű felperesnek hozománya kiegészítésére szolgált. Viszont abból a tényből, amely a per irataihoz csatolt hagyatéki eljárási iratokból derül ki, hogy elsőrendű felperes nagy atyja hagyatékának tárgyalásakor — tehát az erre legalkalmasabb időpontban