Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

510 Birtokrendezés lanok jogi természete nemcsak Írásbeli szerződés alapján, mint ezt alperesek állítják, hanem a törvényben előirt jogalkotó tények egybevetéséből is megállapítható; és minthogy a felebbezési bíróság ítéleti indokolása szerint aljperesek az előadottakra való tekintettel nem bizonyítottak oly tényeket, melyekből megállapítható volna, hogy a peres felék közötti jogviszony 1848. év után történt ujabbi megállapodás folytán megszűnt, vagy oly módon változott át, hogy ennek alapján a törvény az ingatlanokat terhelő tartozás megválthatóságát kizárja; helyesen járt el a felebbezési bíróság, hogy a per tárgyává tett ingatlanokat az 1896 : XXV. t.-cz. 1. §-a szerinti majorsági zsellérbirtoknak minősítette és az ezeken fekvő tartozásokat megválthatóknak mondotta ki. Igaz ugyan, hogy a felebbezési bíróság ítéleti indokolásában azt a kijelentést tette, hogy az 1813. évi grémiális konskripczió szerint Uj-Szőnyben taxalisták nem voltak és az 1830., 1831., 1833. és 1838. évi összeírások szerint a házas és házatlan úrbéri zsellérek száma oly arányban kevesbedett, amint a taxalisták száma növekedett; mely kijelentésből látszólag az a következtetés volna levonható, hojgy a volt földesúr a házas és házatlan zsellérek viszonyán törvényellenesen önkényüleg tett változtatást és úrbéri birtokát az adózás alól elvonta. A felebbezési bíróságnak ez a kijelentése és az abból levonható fennebbi következtetés jelen perre döntő sulylyal nem bírhat; mert a felebbezési bíróság ítéleti indokolása szerint az alperesi jogelődök ingatlanai a majorsági prediumból lettek kiszakítva, tehát adó alá tartozó urbériségek nem lehettek, .különben a volt komáromi cs. kir szolgabírói hivatal már 1044/1859. számú határozatában tényként megállapította, hogy alperesek jogelődei 1844. évben czenzuális zselléreknek voltak az uradalomnál bejegyezve és az 1851. évi márczius 16-án kelt egyezség rendén ingatlanaik majorsági természetét maguk beismerték az által, hogy a kezükön volt ingatlanok után a volt úrbéri kapcsolat megszűnte daczára továbbra is bérfizetésre kötelezték magukat és a felebbezési bíróság ítéleti indokolása szerint nincs adat arra, hogy az alperesi jogelődök az emiitett egyezséget az uradalom részéről gyakorolt valamely kényszer hatása alatt kötötték meg. A kir. Curiának a fennebbiekben elfoglalt jogi álláspontját nem rontja le az a vitatott ténykörülmény sem, hogy a volt földesúr az évi taxát 35 éven keresztül nem követelte; mert magát a jogviszonyt az 1853. évi márczius 2-án kiadott nyiltparancs továbbra is fenntartotta és ezt a jogviszonyt szabályozó 1896 : XXV. t.-cz. az ebből folyó jog érvényesítésére záros határidőt nem tűzött ki; következőleg a tartozások megváltása iránti követelési jog időmúlás folytán el nem enyészhetett; és az 1896 : XXV. t.-cz. 7. §-a értelmében az a körülmény, hogy a szolgálmány éppen nem, vagy nem rendesen teljesíttetett, még a megváltási összeg kiszámítására sem bír befolyással. Nem rontja le a fennebbi jogi álláspontot az a ténykörülmény sem, hogy a komáromi volt cs. kir. telekkönyvi hatóság 1858. évi márczius hó 3. napján 1083. sz. a. a volt földesurat elutasította abbeli