Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Ürbér 511 kérelmével, hogy a telekkönyvekben a helyszinelési felvétel alkalmával kitüntetett taxás-ház elnevezés taxás-föld elnevezéssel helyesbittessék és a földesúr földtulajdonosi minősége telekkönyvileg bejegyeztessék; mert a telekkönyvi rendtartás 4. §-a értelmében a fennebb idézett nyiltparancs által szabályozott és a megszüntetett úrbéri kapcsolatból fennmaradt jogi és birtokviszonyok telekkönyvi bejegyzés tárgyát nem képezik; következőleg a telekkönyvi hatóságnak emiitett elutasító végése alp.-ek jogi álláspontja mellett indokul annál kevésbé szolgálhat, mert a telekkönyvi rendtartásnak felhivott szakaszából és az emiitett nyiltparancs 19. §-ának fennebb idézett rendelkezéséből az alperesek jogi álláspontjával ellentétben jogszerűen éppen az következik, hogy a majorsági zsellérségi földek tulajdonosa ma is a volt földesúr, vagy annak jogutóda, a földnek tényleges birtokosai pedig azoknak csak haszonélvezői, illetőleg, hogy ezek a földek ma is osztott tulajdon jellegével birnak, habár telekkönyvileg ilyeneknek kitüntetve nincsenek. (G. 1910. ápr. 5. 1/910. P. Zs. sz.) 961. Az 1896: XXV. t.-cz. 2. §-a szerint nem válthatók meg a majorsági zsellérbirtok szolgálmányai, ha az ingatlan átengedése a visszavétel jogának fentartásával történt. Ez a rendelkezés csak a visszavétel feltétlen kikötése esetére szól. Oly kikötés, hogy az ingatlan visszavehető, ha a haszonélvező magát nem jól viseli, vagy a szolgálmányokat nem fizeti rendesen, nem zárja ki a megváliliatóságoto C: A felebbezési bíróságnak . . . Ítéleti tényállása szerint felperesek, illetőleg jogelődeik az elsőrendű alperes jogelődével a per tárgyává tett ingatlanok haszonvétele és ennek ellenértéke tekintetében azonos feltételek mellett szerződtek; a 3.V. és 4.:/. alatti Írásbeli szerződések a peres elek között sem alakilag, sem tartalmilag nem vitásak; és a kikötött évi bért ugy a felperesi jogelődök, mint felperesek, kik a per tárgyává tett ingatlanoknak jelenlegi birtokosai, az elsőrendű alp. jogelődének és később alperes földesúrnak megfizették. A szerződés tartalma szerint pedig az alperesi jogelőd a szerződés rendén megnevezett felperesi jogelődöknek az ingatlanokat évi 21 korona bér mellett beépítés és haszonvétel végett határozatlan időre engedte át azzal a czélzattal, hogy Nagyberki mezővárosnak még ki nem épült napkeleti részét mesteremberekkel betelepítse és kikötötte azt is, hogy ha a haszonbérlő magát példátlanul viseli, vagy az árenda fizetésének rendesen eleget nem teszen, a földesúr az épített házat elbecsültetheti, vagyis más szavakkal az ingatlant a haszonbérlő birtokából elvonhatja. Az előadott tényállásra való tekintettel, helyes a felebbezési bíróságnak az az ítéleti álláspontja, hogy a per tárgyává tett ingatlanok az 1873. évi XXII. t.-cz. 1. §-a érielmében nem tekinthetők telepitvényi birtoknak és hogy az 1896. évi XXV. t.-cz. szerinti majorsági zsellérbirtok jogi természetével birnak; és ennek alapján az ingatlanokat terhelő szolgálmányok megválthatóságát jogszabálysértés nél-