Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

Úrbér 507 szűnt az által, hogy a fennebbi ítéleti tényállásból kifolyólag a volt földesúr a zsellérnek építményeit és földhaszonvételi jogát tulajdonul megszerezvén, az ingatlan állagának tulajdona az ingatlant terhelő szolgáltatással a földesúr személyében egyesült; következőleg, ha a tulajdonnak emiitett megosztottsága telekkönyvikig fennállott és akkor, midőn felperesek, illetőleg jogelődeik az épületeket és a földhaszonvételi jogot megszerezték és birtokba vették, ezzel a volt zsellér és a földesúr között fennállott úrbéri viszony fel nem éledt és felperesek birtoklása eme jogviszonyon alapulónak annál kevésbé tekinthető; mert a telekkönyvi rendt. 4. §-a értelmében a megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt és ehhez hasonló jog- és birtokviszonyok telekkönyvi felvétel tárgyát nem képezhetik és ebből jogszerűen következik az is, hogy az ingatlanoknak az 1896 : XXV. t.-cz. 1—2. §§-ai szerinti jog természete kizárólag e törvényben meghatározott tények alapján állapitható meg. A volt zsellér és földesúr között fennállott jogviszonynak jelzett megszűnésére való tekintettel, az 1896. évi XXV. t.-cz. 2. és 4. §-a 3. pontjában foglalt anyagi jogszabályt sértette meg a felebbezési bíróság, midőn az emiitett ingatlanrészletet a volt zsellér által fizetett évi taxa alapján kiszámított váltságösszeg ellenében felperesek javára tulajdonul megítélte; és minthogy a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint felperes jogelőde az épületek tulajdonát és a földhaszonvételi jogot a föld állagának tulajdonosától magánjogi alapon nyugvó adás-vételi szerződéssel lényegében jogilag egy tekintet alá eső bírói árverésen 1848. év után szerezte meg és a per tárgyát tevő ingatlan ezzel vált a felperesi jogelőd és a volt földesúr megosztott tulajdonává, megsértette a felebbezési bíróság az idézett törvény 1. §-a rendelkezését is, midőn Ítéletével a peres felek között oly jogviszonyt rendezett, mely az 1896. évi XXV. t.-cz. 44. §-a értelmében nem e törvény, hanem az általános magánjogi elvek szerint bírálandó el. (1910. február 18. G. Zs. 6/1909. sz.) 960. I. Az oly ingatlanok, melyek az úrbéri táblákba, mint jobbágy-, vagy úrbéres zsellérbirtokállomány bevezetve nem voltak és melyek birtokosai a volt földesúr részére úrbéres szolgáltatásokat nem teljesítettek, az 1835. évben történt úrbéri rendbes/edés alkalmával a közös legelőből nem részesültek, a dikális adókonskripczióba felvéve nem voltak, hanem amelyek határozatlan időre mint házhelyek és kerti földek adattak megmivelés és más haszonvétel végett és birtokosaik azokért a volt földesúrnak földbért (czenzus) fizettek, a volt földesúr pedig ezek után úrbéri kárpótlásban nem részesült: majorsági zsellérbirtoknak tekintendők és az 1896 :XXV. t.-cz. értelmében megválthatók, hacsak birtokosaik nem bizonyítanak oly tényeket, melyekből megállapítható,