Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

508 Birtokrendezés hogy a köztük és a volt földesúr között fennálló jogviszony 1848. év után történt ujabbi megállapodás folytán megszűnt, vagy olymódon változott át, hogy ennek alapján a törvény az ingatlanokat terhelő tartozás megválthatóságát kizárja. — II. A majorsági zsellérbirtoki jogviszonyt az 1853. évi márczius 2-án kiadott nyiltparancs továbbra is fentartotta és ezt a jogviszonyt szabályozó 1896 :XXV. t.-cz. az ebből folyó jog érvényesítésére záros határidőt nem tűzött ki; következőleg a tartozásnak megváltása iránti követelési jog nem enyészett el az által,, hogy a volt földesúr az évi taxát 35 éven át nem követelte. A kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: A kereset tartalma szerint annak főtárgya az, hogy a per tárgyává tett ingatlanok majorsági zsellérbirtokoknak tekintendők-e és felperes jogosult-e alperesektől az ingatlanokat terhelő szolgálmányok megváltását követelni. Alperesek a kereset ellenében azzal védekeznek, hogy jogelődeik úrbéres zsellérek voltak, 1848 előtt a kezükön volt ingatlanokért a földesúrnak úrbéri zsellérszolgáltatást teljesítettek és kincstári adót is fizették; ingatlanaik tehát a megszüntetett úrbéri kapcsolat folytán tulajdonaikká váltak; ellenvetik továbbá azt is, hogy a vitás szolgáimány megváltását felperes különben sem követelheti, mert ez a jog törvény szerint csak a volt földesurat, vagy annak jogutódát illeti meg, felperes pedig ilyennek nem tekinthető; és ha felperes a volt földesúr jogutóda volna is, keresetével elutsaitandó azért, mert a szolgálmány megváltása iránti követelési joga elévült. A megállapított tényállás szerint felperes a volt földesúrnak kereset tárgyára nézve jogutóda lévén, kereseti követelését, amennyiben fennállónak elismertetik, földesúri jogon érvényesítheti és igy mi alappal sem bir alperesnek az a panasza, hogy a feleb!>ezési bíróság az említett bérszedési jogra nézve felperesnek a volt földesúr utáni kizárólagos jogutódi minőségét jogszabálysértéssel állapította meg. Áttérve a felebbezési bíróság ítéletének a per tárgyává tett ingatlanok jogi természetének megállapítására vonatkozó része ellen felhozott panaszokra: azok is alaptalanok. Az urbériséget ugyanis az 1848. évi IX. t.-cz. szüntette meg és a megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyokat az 1853. évi márczius 2-án kiadott nyiltparancs szabályozta. E nyiltparancs rendelkezései nem hagynak fenn kétséget a tekintetben, hogy a jobbágy és úrbéri zsellérbirtokállomány között jogi >zempontból különbség nem létezett. A felhívott nyiltparancs 3. §-a értelmében pedig az 1871. évi Lili. t.-czikkel egyezően urbéri-földbirtoknak azon telkek tekintendők, melyek az úrbéri táblákba, mint úrbéri jobbágy- és úrbéri zselIt'rtelkek állománya beiktatva vannak, vagy a későbbi időkben az űrbéli tartozások szakadatlan megvétele által ilyeneknek elismertettek. A felebbezési bíróságnak ítéleti tényállása és indokolása szerint alperesek bizonyítékot nem szolgáltattak arra, hogy a per tárgyává lett ingatlanok az úrbéri táblákba, mint jobbágy, vagy úrbéres zsel-