Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbb foku ítélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. I. kötet. (Budapest, 1911)

1894 : XXXI. t.-cz. 115—116. §-ai 105 vagy tartózkodásuk nincs és nem is volt, akkor biróküldésnek van helye, amint ez a jelen esetben is történt. Az 1894:XXXI. t.-cz. 147. §-ában gyökeredző attól a szabály­tól, mely szerint Horvát-Szlavonországokkal való viszonylatban a há­zassági perekben nem a feleik lakhelye, hanem a községi illetőség a döntő, a magyar biróságok ós elsősorban a G. soha el nem tértek, de a világosan rendelkező törvény megsértése nélkül el sem térhettek. Az 1894:XXXI. t.-cz. 116. §-a pedig ezen házassági perekben, amint ez a 147. §. 2. bekezdéséből is kétségtelen, egyáltalán és pedig per analógiám sem alkalmazható, minthogy Horvát-Szlavonorszá­gok területén házassági perekben a szentszékek bíráskodnak a kánon­jog szabályai szerint, amelyek a házasság felbontását, mint a katholi­kus dogmába ütközőt, soha el nem ismerhetik és igy a magyar biró­ságok és a horvát-szlavonországi szentszéki hatóságok Ítéletei közt, mint már fentebb említtetett, el nem hárítható elvi ellentét forog fenn; miből nyilvánvaló, hogyha a horvát-szlavón szentszéki biróság ha­tásköre a magyarországi községi illetőségű magyar állampolgárok válóperében elismertetnék, ezzel egyszersmind elismerést nyerne a magyar házassági törv. rendelkezésétől teljesen eltérő anyagi jogsza­bály érvénye is. Mindezek előrebocsátása után tekintve egyfelől azt, hogy Zág­ráb város bizonyítványa szerint dr. R. J. felp. ott községi illetőséget nem szerzett, és nem is állíttatik, de adat sem merült fel arra, hogy Plorvát-Szlavonországok más községében nyert volna illetőségi jogot; tekintve másfelől azt, hogy felp. az esketési anyakönyvi bejegyzés sze­rint Győrött született, és Győr város bizonyítványa szerint a házas­sági bontóper megindításakor győri községi illetőségű volt s jelenleg is az, tehát magyarországi községi illetőségű magyar állampolgár és igy az alp. neje, sz. D. E. daczára annak, hogy házasságuknak Zág­rábban történt megkötése óta szakadatlanul Zágrábban laktak együtt és most is— bár külöváltan— ott laknak, az 1886: XXII. t.-cz. 7. §-a értelmében — figyelemmel a 8. §. rendelkezésére is — férjhezmene­telével szintén győri községi illetőségűvé vált, következőleg a peresfe­lek mindegyike magyarországi községi illetőségű magyar állampolgár lévén, reájuk kizárólag az 1894:XXXI. t.-cz. hatályosságának terüle­tén birói hatóságot gyakorló magyar bíróságnak, még pedig az igaz­ságügyminiszternek 9557/906. I. M. sz. rendeletével az 1868 :LIV. t.-cz. 57. §-a alapján kiküldött s ezáltal a perbeni eljárásra illetékessé vált tsz.-nek hozandó Ítélete lehet csak hatályos: mindezelknél fogva azt a véleményt kellett nyilvánítani, hogy a győri tsz. előtt megindí­tott házassági bontó perben az eljárás folytatására a nevezett tsz. ille­tékessége állapítandó meg. (1907. nov. 14. 7056. sz.) 116. §. 441. Osztrák honos mint felperes nem indíthat bontó pert magyar bíróság előtt, ha alperes magyar állampolgár is. (Curia 7708/1903. sz.) — Azonos: C. 727/1900. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents