Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

32 Magánjog nél. C. 1900. iun. 13. 80. sz. Gl. II. , 1. 106. 1. Érvénytelenítési itélet a gyermekek elhelyezése felett nem intézkedhetik. C. 1900. decz. 27. 4802. Gl. II. 1. 107. 1. Nyilván alaptalan bontó kereset esetén a különélés el nem rendelendő s felperes keresetével azonnal elutasítandó. C. 1902. ápr. 8. 400. sz. Gr. VII. 96. A H. T. 99. §-a alapján elrendelt különélés tartama a házasfelek megegyezésével sem rövidíthető meg, ennélfogva a jelzett idő előtt beadott bontási kérelem időelőtti s következőleg érdemben nem bírálható el. 0. 1902. január 30. 6794/901. Gr. VII. 96. 1. A H. T. 99. §. alkalmazásának szüksége nem forog fenn, ha a felek, mint osztrák honosok, kölcsönös beleegyezés alapján, ágytól és asztaltól már el voltak választva. C. 1903. október 24. 8201. sz. Gr. VII. 97. 1. Tikintve, hogy a peres házastársak már a gráczi cs. k. országos törvényszék határozatával ágytól és asztaltól elválasztattak s azon idő óta különválva élnek s ekként az ágytól és asztaltól való különélés elrendelésének szüksége fenn nem forog, az 1894 :XXX. t.-cz. 99. §-ában előirt különélés elrendelésének szüksége nem találtatott. C. 1901. márczius 5-én 1234. sz. Gr. VII. 97. 1. Minthogy a házasfelek között az 1894:XXXI. t.-cz. 99. §. érteiméiben megkisérlett békéltetés eredményre nem vezetett, sőt alperes a pernek befejezése előtt állítólag Amerikába ismeretlen helyre távozott, alperes tehát a házastársi kötelességeket szándékosan és súlyosan megsértette azzal, hogy férjét 1897-ben elhagyta és az ismételt békéltetési kísérletek daczára az életközösséget vissza nem állította s legutóbb ismeretlen helyre távozott, ezekből az okokból mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a házasságot az 1894:XXXI. t.-cz. 80. §-ának a) pontja alapján alperes hibájából felbontani és az idézett t.-cz. 85. §. értelmében alperest vétkesnek nyilvánítani kellett. C. 1902. szept. 30-án 6221. sz. Gr. VII. 97. I. Abban az esetben, ha a házasság felbontása iránti perben a házasfeleknek ágytól és asztaltól való különélését az 1894:XXXI. t.-cz. 99. §-a alapján elrendelő itélet a feleket képviselő ügyvédeken kívül a peres házastársaknak személyesen is kézbesittetett, a különélés kezdete az ítéletnek a házastársaknak való kézbesítés napjától, mint az érdekelt félre kedvezőbb időponttól kezdődik. Curia 1905. október 24. 4943. Gr. XII. 245. 1. Az által, hogy a perben a 99. §. értelmében az ágytól és asztaltól való különélést elrendelő itélet hozatott, a bontó kereset elutasítása kizárva nincsen. Curia 1902. márczius 20-án 349. sz. Gr. VII. 97. lap. A H. T. 99. §-a alapján hozott itélet csak közbenszóló; ebben a kereset (viszonkereset) nem biráltatik el érdemben. Ezen Ítéletben sem a kereset, sem a viszonkereset nem nyerhet érdemi elbírálást. C. 1897. 2347. és 2805. sz. Gr. VII. 97. 1. Gl. II. 1. 109. 1. Az 1S94:XXXI. t.-cz. 80. §. c) pontjában meghatározott bontó ok miatt a 99. §. alapján a feleknek ágytól és asztaltól való különélése elrendeltetett, az e czélból megszabott határidőnek letelte után beadott kérvény folytán, a feleknek birói békéltetése újólag megkisérlendő. C. 1902. márez. 18. 14. sz. Gr. VII. 98. 1. Nincs oly jogszabály, sem oly birói gyakorlat elfogadva, mely szerint a házassági perben hozott ágytól és asztaltól való különélést elrendelő itélet maguknak a feleknek személyesen is kézbesítendő, akkor is, ha szabályszerű meghatalmazással ellátott ügyvéd által