Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

186 Magánjog tett végakarati kijelentést érvé­nyességétől meg nem fosztja. Gr. X. 89. 1. Az örökhagyónak az a nyilatkozata, hogy gyermekeivel valami rendet akar csinálni, nem pótolja annak kijelentését, hogy nyilatkozatát szóbeli végrendeletének kivánja tekinteni. C. 1900. október 11. 5199. Gr. VII. 554—555. 1. Gl. III. 221—224. 1. Amennyiben az örökhagyó azt, hogy rendelkezését szóbeli végrendelet­nek kivánja tekinteni, a végrendel­kezés előtt jelentette ki, nem szük­séges, hogy e kijelentést a végren­delkezés megtörténte után ismé­telje. C. 5156/903. Gr. VII. 555. 1. A szóbeli végrendelet érvényére nem bir befolyással az a körülmény, hogy a tanuk a kérdéses alkalom­mal csak beteglátogatás végett mentek az örökhagyóhoz s végren­deleti tanúskodásra külön és előze­tesen meghiva és felkérve nem voltak, mert 'a törvény az ilyen külön és előzetes meghivást és felkérést elő mem ixja. C. 1380/903. Gr. VII. 555. 1. és X. 88. 1. Gl. III. 225. 1. Abból a körülményből, hogy a vég­rendelkező a végrendelet irásba foglalásakor a tollat megfogta, ellenkező és határozott kijelentés bizonyítása hiányában okszerűen arra kell következtetni, hogy az örökhagyó nem akart szóbeli vég­rendeletet tenni. C. 1901. okt. 30. 772. Gr. VII. 557. 1. Abból a körülményből, hogy a vég­rendelkezés irásba foglaltatott, az következik, hogy az örökhagyó akarata, ellenkezőnek kijelentése hiányában, Írásbeli végrendelet al­kotására irányult. C. 6115/901. és C. 1901. szept. 17. 5525/900. és 772/901. Gr. VII. 557. 1. Gl. III. 207. 1. Valamely szóbeli végrendeletnek bel­tartalmi érvényességéhez megkí­vántatik, hogy annak tanúi az örökös megnevezését egybehangzó vallomással bizonyítsák. C. 1904. május 11. 2553/904. Gr. X. 89. 1. Szóbeli végrendelkezésnél a nyilat­kozat szóbeli végrendeletnek nyil­vánítandó. C. 1885. okt. 29. 2509. Gl. III. 224. 1. Ha az örökhagyó végakaratát szó­belileg nyilvánította, az később irásba foglaltatott, ezt az örök­hagyó kézjegyével ellátta és sem az okiratból, sem pedig a záradék­ból nem tűnik ki, hogy az a vég­rendelkező és a tanuk együttes je­lenlétében felolvastatott, és hogy az okiratot a végrendelkező látta el kézjegyével; ugy az okirat nem tekinthető érvényes Írásbeli ma­gánvégrendeletinek, de mint szó­beli végrendelet sem állhat meg ezen intézkedés, ha a tanuk ki­hallgatásuk alkalmával nem bizo­nyítják, hogy az örökhagyó nyi­latkozatát szóbeli végrendeletnek kivánja tekinteni. C. 1905. jain. 19. 2435/904. sz. Gr. XII. 278. 1. Beteglátogatás czéljából megjelent személyek előtt tett nyilatkozat nem szóbeli végrendelet. C. 1894. jan. 13. 7914. sz. Gl. III. 230. 1. Közvégrendelet alakszerűségei. C. 1894. febr. 8. 11.622/1893. Gl. III. 231. 1. Az 1874: XXXV. t.-cz. 106. §-a csakis zárt végrendeletnek a köz­jegyző által hivatkozott őrizet alá vételéről rendelkezik ugyan, e tör­vény rendelkezését az 1876: XVI. t.-cz. 22. §-a kiterjesztette azonban minden Írásbeli magánvégrende­letnek letételére, ami bizonyos (nemcsak abból, hogy az idézett törvény zárt írásbeli magánvég­rendeletet nem ismer, hanem az. idézett törvény 24. §. 2. bekezdé­sének abból a rendelkezéséből, hogy a letett végrendelet borítékba zá­randó. Midőn tehát a tainuk val­lomása szerint a közjegyző a vég­rendeletet maga által borítékba zárva vette át az örökhagyótól megőrzés végett, a most idézett törvényszakasznak megfelelően járt el. C. 1905. febr. 7. 7070/904. sz. Gr. XII. 278. 1. Ha az alaki kellékek tekintetében hiányos magánvégrendeletnek a

Next

/
Thumbnails
Contents