Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

186 Magánjog tett végakarati kijelentést érvényességétől meg nem fosztja. Gr. X. 89. 1. Az örökhagyónak az a nyilatkozata, hogy gyermekeivel valami rendet akar csinálni, nem pótolja annak kijelentését, hogy nyilatkozatát szóbeli végrendeletének kivánja tekinteni. C. 1900. október 11. 5199. Gr. VII. 554—555. 1. Gl. III. 221—224. 1. Amennyiben az örökhagyó azt, hogy rendelkezését szóbeli végrendeletnek kivánja tekinteni, a végrendelkezés előtt jelentette ki, nem szükséges, hogy e kijelentést a végrendelkezés megtörténte után ismételje. C. 5156/903. Gr. VII. 555. 1. A szóbeli végrendelet érvényére nem bir befolyással az a körülmény, hogy a tanuk a kérdéses alkalommal csak beteglátogatás végett mentek az örökhagyóhoz s végrendeleti tanúskodásra külön és előzetesen meghiva és felkérve nem voltak, mert 'a törvény az ilyen külön és előzetes meghivást és felkérést elő mem ixja. C. 1380/903. Gr. VII. 555. 1. és X. 88. 1. Gl. III. 225. 1. Abból a körülményből, hogy a végrendelkező a végrendelet irásba foglalásakor a tollat megfogta, ellenkező és határozott kijelentés bizonyítása hiányában okszerűen arra kell következtetni, hogy az örökhagyó nem akart szóbeli végrendeletet tenni. C. 1901. okt. 30. 772. Gr. VII. 557. 1. Abból a körülményből, hogy a végrendelkezés irásba foglaltatott, az következik, hogy az örökhagyó akarata, ellenkezőnek kijelentése hiányában, Írásbeli végrendelet alkotására irányult. C. 6115/901. és C. 1901. szept. 17. 5525/900. és 772/901. Gr. VII. 557. 1. Gl. III. 207. 1. Valamely szóbeli végrendeletnek beltartalmi érvényességéhez megkívántatik, hogy annak tanúi az örökös megnevezését egybehangzó vallomással bizonyítsák. C. 1904. május 11. 2553/904. Gr. X. 89. 1. Szóbeli végrendelkezésnél a nyilatkozat szóbeli végrendeletnek nyilvánítandó. C. 1885. okt. 29. 2509. Gl. III. 224. 1. Ha az örökhagyó végakaratát szóbelileg nyilvánította, az később irásba foglaltatott, ezt az örökhagyó kézjegyével ellátta és sem az okiratból, sem pedig a záradékból nem tűnik ki, hogy az a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében felolvastatott, és hogy az okiratot a végrendelkező látta el kézjegyével; ugy az okirat nem tekinthető érvényes Írásbeli magánvégrendeletinek, de mint szóbeli végrendelet sem állhat meg ezen intézkedés, ha a tanuk kihallgatásuk alkalmával nem bizonyítják, hogy az örökhagyó nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kivánja tekinteni. C. 1905. jain. 19. 2435/904. sz. Gr. XII. 278. 1. Beteglátogatás czéljából megjelent személyek előtt tett nyilatkozat nem szóbeli végrendelet. C. 1894. jan. 13. 7914. sz. Gl. III. 230. 1. Közvégrendelet alakszerűségei. C. 1894. febr. 8. 11.622/1893. Gl. III. 231. 1. Az 1874: XXXV. t.-cz. 106. §-a csakis zárt végrendeletnek a közjegyző által hivatkozott őrizet alá vételéről rendelkezik ugyan, e törvény rendelkezését az 1876: XVI. t.-cz. 22. §-a kiterjesztette azonban minden Írásbeli magánvégrendeletnek letételére, ami bizonyos (nemcsak abból, hogy az idézett törvény zárt írásbeli magánvégrendeletet nem ismer, hanem az. idézett törvény 24. §. 2. bekezdésének abból a rendelkezéséből, hogy a letett végrendelet borítékba zárandó. Midőn tehát a tainuk vallomása szerint a közjegyző a végrendeletet maga által borítékba zárva vette át az örökhagyótól megőrzés végett, a most idézett törvényszakasznak megfelelően járt el. C. 1905. febr. 7. 7070/904. sz. Gr. XII. 278. 1. Ha az alaki kellékek tekintetében hiányos magánvégrendeletnek a