Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 185 C. 1907 nov. 21. 8277/906. Magánj. dt. II. 38. 1. A végrendeletek kellékeiről szóló 1876: XVI. t.-cz. a végrendeletek visszavonását ki nem zárja, sőt azt kifejezetten megengedi, amenynyiben a törvénynek 35. §-ában a végrendeletnek visszahúzását alaki kellékekhez köti. A házastársak közös végrendeletüket nem nyilvánitották visszavonhatlannak, vagyonuk örököseivé nem is egymást rendelték. A férj neje halála után a végrendelet értelmében ennek hagyatékát örökségül jogszerüleg át nem vehette s a mellékelt hagyatéki iratok szerint mint örökséget tényleg sem vette át. Minthogy ekként a jelzett közös végrendeletben a nevezett házastársak nem is egymást, nem is gyermekeiket rendelték örökösökül, a végrendelet nem is visszavonhatlanság kikötésével alkottatott, minthogy a férj a végrendelet szerint nem is örökös; ennélfogva a közös végrendelet tételétől oly kötelezettségek, melyek neje halála után annak visszahúzását a férjre nézve anyagi jog szempontjából kizárnák, nem származtak. Curia 1892 márcz. 8. 2543/1891. sz. Gr. VII. 549. 1. Gl. III. 364. 1. Osztatlan vagyonközösségben élő házastársak kölcsönös végrendeletét a túlélő fél meg nem másithatja. C. 1892 szept. 27. 839. sz. Gl. III. 364. 1. Közös végrendelet oldalrokonok által meg nem támadható. C. 1896 jun. 30. 3801/1895. sz. Gl. III. 368. 1. Közös végrendeletnek az elhunytat illető része megtámadható az egyik végrendelkező életében. C. 1890 máj. 8. 7017/1889. sz. Gl. III. 366. lap. Az egyik házastársnak életben léte nem akadályozza az elhunyt házastárs rokonait a közös végrendelet megtámadásában, mert a közös végrendelet tulajdonképpen két végrendeletet tartalmaz, következően az elhunyt végrendelete a másikra való tekintet nélkül megI támadható. C. 7017/87. Gr. VII. 550. 1. A közös végrendelet visszavonása csak annyiban van korlátozásnak alávetve, amennyiben a közös végrendelet egészben leendő teljesítésének feltétele alatt a kedvezményezett túlélő házastárs annak alapján a neki szánt kedvezményt elfogadta. E^vébként a túlélő házastárs a közös végrendeletet saját vagyonilletőségére nézve tetszése szerint módosithatja. C. 1906 jan. 16. 9360/905. sz. Gr. XII. 459. 1. TIZEDIK CZIM. A szóbeli magánvégrendeletelc. Az örökhagyónak ama kijelentése nélkül, hogy nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kivánja tekinteni, érvényes szóbeli végrendelet nem jöhet létre. Ez a kijelentés a fenforgó viszonyok, jelesül az által sem tekinthető pótoltnak, hogy az örökhagyó kijelentette, hogy vagyonát a felpereseknek hagyja. C. 1903 jun. 10. 5600/902. Curia 5609/1902. C. 9124/93; 6643/93; C. 1902 ápr. 29. 2286. Ellenkező: C. 1891 okt. 13. 1185. Gr. VII. 551—552. 1. és Curia 3577/903. Gl. III. 221. 1. Szintén elhagyott állásponton álló határozatok: A fenforgó viszonyok jelesül a vagyonnak hagyományozására vonatkozó kijelentés, ugy a végintézkedés alakjának meg nem határozása által pótoltnak tekinthető az a körülmény, hogy a végrendelkező kifejezetten nem jelentette ki, hogy szóbeli végrendeletet akar tenni. C. 1899 máj. 24. 2262. Gr. VII. 553. 1. Gl. III. 290. 1. C. 1892 jun. 21. 9780. sz. C. 1897. jun. 30. 5477. Gl. III. 226. 1. 227. 1. Az a körülmény, hogy örökhagyó nem használta azt a kijelentést, miként az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek kivánja tekinteni, a tanuk előtt élőszóval