Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

« Magánjog 181 nem érti, a végrendelet alaki érvényességéhez ugy felolvasásának, mint megmagyarázásának igazolása megkívántatnék; ilyen határozott rendelkezés nélkül pedig a megértelmezés ténye tanuk vallomásával pótolható; hogy pedig a végrendelet annak felolvasása után a végrendelkező által értett német nyelven megmagyaráztatott, az a végrendeleti tanuk egybehangzó vallomásával bizonyittatott. C. 1907. február 7. 9674/1906. P. isz. Gr. XIV. 719. 1. Az 1876: XVI. t.-cz. által a végrendeletek érvényességének a kellékéül megszabott alakiságok olyan lényegesek, hogy az azoknak mellőzésével alkotott végrendelet akkor is érvénytelen, ha eme kellékek közül csak egyik is hiányzik, mert csak az összes kellékek megtartásával készült okirat tekinthető a törvény értelmében érvényes végrendeletnek; az id. t.-cz. 8. §-a pedig világosan előírja, hogy a több ívből álló végrendelet összefűzendő, a zsinór két vége a végrendelkező, és legalább egy tanú által pecséttel megerősítendő, már pedig ezen egyik kellék a végrendeleten hiányzik; ennélfogva nem bir döntő sulylyal az a körülmény, hogy ki volt-e zárva a végrendelet iveinek a kicserélése és hogy fér-e kétely a végrendelet valódiságához, miért is az erre vonatkozó bizonyítékok mérlegelésének a szüksége sem forog fenn. C. 1907. máj. 21. 1846. Gr. XIV. 720. 1. Annak igazolásával, hogy az örökhagyó a végrendeletet szórói-szóra elfogadta, a felolvasás ténye is igazolva van. C. 3734/901. Gr. VII. 533. 1. Annak az igazolásával, hogy a végrendelkező és a tanuk a végrendeleten igazolva van. C. 2896/97. Gr. VII. 533. 1. Annak a végrendeleten igazolásával, hogy a végrendelet a végrendelkezőnek anyanyelvén megmagyaráztatott és hogy ő azt megértette és saját végakaratának nyilvánította, a felolvasás ténye is magán a végrendeleten igazoltnak tekintendő. C. 1893. nov. 13. 4109/1893. sz. Gr. VII. 534. 1. Gl. III. 210. 1. Ha a végrendelkező az okirat nyelvét nem érti, a tanuk közül legalább kettőnek az okirat nyelvét ismerniök kell s szükséges, hogy a végrendelet tartalmát az irni-olvasni tudó tanuk egyike a végrendelkező s a többi tanú által értett nyelven megértelmezze. Azonban a végrendelet alaki érvényességének nem föltétele, hogy a magyarázás a végrendelet záradékában igazoltassék; hanem elegendő, ha ezen kellékek fenforgása az előttemező tanuk vallomásával bizonvitva van. C. 1904. okt. 18-án. 4881/903. sz. Gr. VII. 84. 1. A végrendelet felolvasásának tényét a végrendelet megmagyarázása nem pótolja, s az 1876: XVI. t.-cz. 6. §-a esetében a végrendeleti tanuk egyike által fel nem olvasott végrendelet érvénytelen. C. 1888. május 1. 6843. sz. — Azonos határozatok: C. 1884. nov. 27. 2125. sz. 1883. szept. 12. 923. sz. és 1889. okt. 16. 165. sz. Gr. VII. 534. 1. Legújabban ellenkezően: Curia 6800/1904. sz. Gr. X. 86. 1. Oly esetben, ha az örökhagyó a végrendelet nyelvét nem érti, ugy annak előtte való felolvasása czéltalan, s az előirt egyéb alakszerűségek megtartása mellett a végrendelet tartalmának az örökhagyó anyanyelvén történt s a végrendelet záradékában bizonyított megmagyarázása ilv esetben az okirat felolvasását teljesen pótolja. Gr. X. 86. 1. Azt az 1876: XVI. t.-cz. nem írja elő, hogy a végrendeleten ki legyen tüntetve annak a tanúnak a neve, aki a végrendeletet felolvasta. C. 1903. jun. 23. 3330. Gr. VII. 534 1. Gl. III. 205. 1. Érvénytelen a végrendelet, ha azt nem a végrendeleti tanú, hanem a fél olvasta fel. C. 1887. márc. 18. 6442. sz. Gr. VII. 535. 1. A végrendeletet nem teszi érvényte-