Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 175 A készpénzbeli hagyomány iránt, ha feltételhez vagy kiszolgáltatása ha­táridőhöz kötve nincs, a hagyo­mányos követelési joga az illető örökhagyó halálával megnyilik és ettől az időtől kezdve annak haszna is a hagyományost illeti meg, már pedig készpénznek haszna a kamat. C. 1905. febr. 1. G. 518/904. Gr. XII. 269. 1. Ha a túlélő házastárs a neje hagya­tékában az örökösödést a közös végrendelet alapján elfogadta, a nejének rokonai javára tett hagyo­mányokat is elfogadni tartozott. Nem változtat ezen az sem, hogy a vagyon szerzeményi lévén, neje Ha­gyatékát a törvény alapján is ő örökölte volna. C. 1905. május 31. 7058/904. Gr. XII. 269. A hagyományost az örökösök közt az ő jelenléte nélkül a végrendelettől eltérően létesült megállapodás és a peren kivül örökösödési eljárásban hozott birói határozat nem köti, és pedig akkor sem, ha az átadó vég­zés neki kézbesittetett és ő ez el­len jogorvoslattal nem élt. C. 1905. febr. 1. G. 518/1904. Gr. XII. 270. 1. Az állandóan követett birói gyakor­lat szerint az örökösök a hagyo­mány kifizetése iránt a reájuk szállott örökség erejéig és igv en­nek az örökségnek erejéig bármely vagyonukra vezethető végrehajtás terhe mellett felelősek. C. 1905. febr. 1. G. 518/904. Gr. XII. 270. 1. Az örökhagyó nem összes vagyonát, avagy tetemes vagyonának hánya­dát, hanem hagyatékából csakis ki­fejezetten megjelölt egyidejűleg megkülönböztetett javakat s ezek közé sorzottan a gőzmalmát hagyta végrendeletileg a felperesre; ennél­fogva az általa örökölt vagyon nem örökrésznek, hanem hagyomány­nak természetével bir. C. 905. máj. 3. 1980/904. Gr. XII. 270. 1. A magyar tud. Akadémia részére az­zal a kikötéssel rendelt az örökha­gyó hagyományt, hogy az alapít­ványi tőke kamatai bizonyos kultu­rális oaélra fordittassanak. Ezen hagyomány hagyományosának nem egy eddig jogi léttel nem biró és majd csak ezután létesitendő jogi személy, hanem az alapszabályszerü és rendeltetése szerint ilynemű alapítványoknak kezelésére nem­zeti érdekből hivatott magyar tud. Akadémia tekintendő. C. 1905. deczember 29. 10,069/905. Gr. XII. 270. 1. Az örökhagyó végrendeletében akként rendelkezett, hogy a hagyományos a felperest soha el ne hagyja és őt mindig segélyezze. A végrendelet ezen részéből kétségtelenül megál­lapítható, hogy végrendelkezőnek az volt a czélzata, miképp felpereo a szükséges segélyben az ő hagyatéká­ból részesittessék és hogy a segélye­zést alperesnek, mint egyik hagyo­mányosnak tette kötelességévé. Mi­után a hagyományos a megterhelt hagyományt elfogadta, s a .vég­rendeletben reá rótt kötelezettség­nek nem tett eleget az által, hogy a felperesnek két izben csekély se­gélyt küldött, a segélyezés mérve és módja birói megállapitásának helye van. C. 1905. május. 16. 3757/904. Gr. XII. 270. 1. Ha kétségtelenül megállapítható a végrendelkező hagyományozó szán­déka, annak érvényességéhez nem szükséges, hogy parancsoló szigorú kifejezéssekkel nyilvánittassék ki, hanem elegendő, ha a hagvomány­rendelés az örököshöz intézett ké­rés alakjában történik. C. 1906. máj. 25. 1466. Gr. XIII. 456. 1. A hagyományosi minőséget illetőleg hazai jogunktól eltérő szabályok foglaltatnak az optk.-ben; mig ugyanis hazai jogunk szerint ha­gyományosnak rendszerint az te­kintendő, akinek örökhagyó egyes dolgait kifejezetten mint hagyo­mányt rendelte, avagy akinek na­gyott egyes dolgok értéke az egész hagyaték értékéhez viszonyítva aránytalanul kisebb lévén, követ­keztethető, hogy az örökhagyó aua­rata arra irányult, miszerint eme egyes dolgokat mint hagyományt juttassa az illetőnek; addig az optkv. értelmében azok tekinten-

Next

/
Thumbnails
Contents