Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)
170 Magánjog dök hagyományosnak, kiknek nem az egész hagyaték, illetve nem az egészre vonatkozólag meghatározott hányadrész, hanem csak egyes dolog, vagy bizonyos nemből több dolog, a vagy pénzösszeg hagyatik. Temesvári tábla 1906. ápr. 18. G. 26. Gr. XIII. 457. 1. T. X. 725. 1. Abban az esetben, amidőn a hagyomány kifizetésével terhelt örökös, a hagyatéki vagyon felett való rendelkezésben, zárlat alkalmazása által korlátozva van s ennek folytán a hagyomány kifizetésében hibáján kiviil késedelmes: a korlátozás időtartamára a készpénzbeli hagyomány késedelmi kamatait az örökös csak abban a mérvben és •arányban tartozik viselni, amily arányban van a hagyomány összege s ennek késedelmi kamata az összhagyatéki vagyon értékéhez és jövedelméhez, addig az időpontig, a mig az örökös a hagyaték korlátlan élvezetébe jut. C. 1906. ápril. 27. 10.664/904. sz. elvi jelentőségűnek nyilv. hat. Gr. XII. 458. 1. Hagyomány után kamat csak a kifizetésre való felszólítás időpontjától követelhető. A C. által elvi jelentőségűnek nyilvánított határozat. C. 1907. jun. 25. 5334/1906. Gr. XIV. 724. 1. Ingóságok hagyományozása rendszerint csak a testi dolgokra, de a követelésekre nem vonatkozik. C 1907. jan. 16. 1748/1906. Gr. XIV. 724. 1. A növedékjog gyakorlásához nem szükséges az, hogy a végrendelet, a kinevezett végrendeleti örökösök közt egyenlő arányt állapit meg, sem az, hogy az öröklés a kieső végrendeleti örököstársra mée meg nem nyilt. Curia 1907. január 22. 7343/905. I. p. t. Gr. XIV. 725. 1. A hagyományos a már elfogadott hagyományról már nem mondhat le és a hagyományi intézkedéssel rendezett igényét az eredeti igény alapján az örökösök ellen nem érvénvesitheti. Po. 907. jun. 24. 63. 1. T. XI. 734. 1. A végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről. Az 1876: XVI. t.-cz. a végrendeletek érvényességét az előszabott alaki kellékeli megtartásától teszi függővé; érvénytelen tehát az olyan végrendelet, mely a törvényben meghatározott alaki kellékekkel nincs ellátva. C. 1902. szeptember 11. 6443/1901. Gr. VII. 514. 1. Az előirt alaki kellékek egymástól sem el nem választhatók, sem egymás közt nem osztályozhatók, és egynek hiánya is elégséges a végrendelet érvénytelenségére. C. 1902. jun. 24. 4218/91. Gr. VII. 515. 1. Nem szükséges, hogy az alakiságok megtartása külön záradékban tanusittassék és nem szükséges az sem, hogy az alakiságok megtartására nézve a törvény szavai használtassanak. C. 1899. máj. 6. I. G. 75. sz. Gr. VII. 515. 1. Gl. III. 198. 1. A végrendeleti alakiságok betartása a végrendeleten, oly kifejezésekkel igazolandó, amelyek, ha a törvényben használt kifejezéstől eltérők is, de félre nem ismerhetők. C. 1889. május 168.314. sz. Gr. VII. 315. 1. Az 1876: XVI. t.-cz. szabályai szerint elbírálandó Írásbeli végrendeleteknek külformák tekintetében minden bizonyítékaikat magukon kell hordani, tehát az irásba foglalásnál elkövetett mulasztás, vagy tévedés sem tanúvallomásokkal, sem más bizonyítékokkal nem pótolható. C. 923/1883. Állandó gyakorlat. Gr. VII. 516. 1. Annak, hogy az írásbeli magánvégrendelet alkotásánál a törvényben megszabott alakiságok megtairtattak, magából az okiratból, (mely a végrendelkezést tartalmazza, kell ugyan kitűnni s ennek hiánya tanúvallomások vagy más bizonyítékokkal nem pótolható, a végrendeletben foglalt és megtagadott tényeknek és körülményeknek tanúvallomás által való bizonyítása azonban