Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

iU Magánjog gyaték tulajdona iránt per tétetett folyamatba. C. 1890. okt. 30. 2536. C. 1889. ápr. 26. 7256/1888. 1896. febr. 7. 7764. Gr. VII. 508. 1. Gl. III. 354. 1. A hagyományos a neki hagyományozott dolgot csak abban az állapotban és értékben követelheti az örökösöktől, amilyen állapotban az az örökhagyó halálakor volt és amilven értékkel akkor birt. C. 1894. decz. 18. 9586/93. Gr. VII. 509. 1. Gl. III. 342. 1. A hagyomány tárgyának örökhagyó részéről történt elidegenítése folytán a hagyomány visszavontnak tekintendő. C. 1899. jun. 21. 283.. C. 1897. jun. 3. 1330. Gr. VII. 510. 1. Gl. III. 362. 1. és 386. 1. V. ö.: A hagyományozott követelés visszavonására lehet következtetni abból, hogy a követelés a végrendelkező kezéhez befolyt és elhasználtatott, a hagyatékban pedig megfelelő összeg nem találtatott. C. 1884. szept. 12. 1233. és C. 1872. május 12.280. Gr. VII. 511. 1. Gl. III. 363. 1. A hagyomány megszűnik, ha annak az örökhagyó még életében a hagyományosnak átadja. C. 1903. szept. 30. 7718/1902. sz. Gr. VII. 512. 1. Gl. III. 359. 1. A hagyományozott összeg beszámítandó a hagyományos olyan követelésélbe, amelynek czimén vagy indokából a hagyomány rendelve van. C. 1884. szept. 30. 5166. sz. Gr. VII. 512. 1. Gl. III. 342. 1. Az örökhagyó hitelezőjének zálopjoga a hagyományosok zálogjogával szemben csak azon összeg erejéig bír elsőbbséggel, mely az örökhagyónak képezi adósságát. C. 1886. dec. 16. 3165. Gr. VII. 513. 1. A hagyományért az örökösök rendszerint csak az örökségük arányában felelnek. C. 1901. jan. 23. I. G. 570/900. Gr. VII. 513. Az örökösök között a hagyományok kifizetésének elvállalása iránt létrejött megállapodás a hagvományost nem kötelezi. A hagyomány kifizetéseért minden örökös öröksége erejéig felelős. C. 1888. nov. 8. 4585. sz. — Azonos határozatok: C. 1889. nov. 9. 870. 1. 1887. jan. 18. 4471/1886. . Gr. VII. 514. 1. Amennyiben a hagyományozott öszszeg az annak kiszolgáltatására kötelezettnek hagyott vagyonból ki nem kerül, az ilyen kötelezett (örökös, hagyományos) nem kötelezhető arra, hogy a hiányzó összeget az örökhagyó által még életben nyújtott adománvokból pótolja. C. 1896. febr. 776/95. Gr. VII. 514. 1. Tévedés <a hagyomány rendelésénél anak követelését befolyásolja. C. 1902. ápr. 9. 4747. Gl. III. 360. 1. A hagyomány hagyatéki terhet nem képez. Kétségtelen ugyan, hn~v az örökösök a hagyományosoknak csak az öröklött érték erejéig felelősek, de arra nézve, hogy vaiamely örökségnek az örökhagyó halálakor megállapított értéke nem felelt volna meg az örökhagyó elhalálozási idejébeni értékviszonyoknak, el nem fogadható bizonyítékul az, hogy az örökséghez tartozó egyes dolgok idők multával a leltári értéken alól értékesíttetnek. C. 1904. febr. 10. 6453/902. sz. Gr. X. 83. 1. Csupán hagyományokat tartalmazó végrendelet értelmezése. C. 1890. nov. 19. 3341. Gl. III. 335. 1. feltételes hagyomány. Curia 1900. r márez. 3. I. G. 27. sz. Gl. III. 337.1. Értékpapírok hagyományozásának értelmezése. C. 1896 jan. 31. I G. 131. Gl. III. 339. 1. Hagyomány kielégítésének alapja. C. 9878/1893. Gl. III. 354. 1. Hagyomány után az esedékességtől kezdve törvényes kamat jár. C. 1902. decz. 10. 7340. sz. Gl. III. 355. 1. Hagyomány elfogadása után a hagyományos a végrendelet érvénytelenítését nem kérheti. C. 1892 szept 1. 6889. Gl. III. 355. 1. A hagyomány átvétele után a hagyományos felelőssége csak feltételes. C. 1903. máj. 9. I. G. 707/902. Gl. III. 358. 1.