Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 169 halt testvér vagyonára. C. 1889. nov. 6. 1205. sz. Gr. VII. 463. L Az örökös-helyettesités. Az egyszerű helyettes joga csak akkor érvényesíthető, ha az első helyen kijelölt örökös az örökséget vagy elfogadni nem akarta, vagy azt megszerezni nem képes. Azzal, hogy az első helyen kijelölt örökös az örökséget elfogadja, az egyszerű helyettes feltételes joga megszűnik s ez esetben az meg sem nyilt. C. 685/1901. sz. Gr. VII. 464. ]. A pupillaris helyettesítés hatályát veszti azonnal, amint a serdületlen örökös végrendelkezési képességét elérte. 0. 1895 május 22. 6941/1894. sz. Ugyanígy a Curia 5403/1888. és 1195/1874. sz. Gr. VII. 465. 1. Gl. III. 187. 1. és 331. 1. Utóöröklés. A közönséges helyettesítés lényege abban áll, hogy a végrendeletileg helyettesitett csak akkor lép az örökös helyébe, ha ez az örökséget meg nem szerezhetné vagy el nem fogadná. Az örökösre vonatkozóan megállapitott végrendelkezési tilalom hitbizományi helyettesítést foglal magában. C. 2823/P. 902. C. 2494/904. Gr. VII. 466—467. 1. Az örökhagyó az örökösnek több egymásután következő utóörököst is jelölhet ki, de a későbbi sorrendben kijelölt utóörökös az örökséget csak abban az esetben szerzi meg, ha az előtte megnevezett utóörökös vagy utóörökösök az utóöröklésből kiesnek. Az utóörökös az örökséget nem az örökhagyó elhalálozása idejében, hanem csakis azon feltétel beállta esetében szerzi meg, amelynek bekövetkeztétől tétetett függővé az utóöröklés beállta. C. 1905 márcz. 2. 7479/1904. sz. a. Gr. XII. 268. 1. Jogszabály, hogy ha az utóörökös az örökhagyónak nem kortársa, ugy csak egyszeri helyettesítésnek van helye, vagyis az, hogy a helyettesitettnek ismét helyettes rendeltessék, megengedve nincs. A helyettesitett az örökséghez csak ugy juthat, tekintet nélkül arra, hogy az örökhagyónak kortársa volt-e vagy sem, ha az előörököst túléli. Az előörököst tul nem élő utóörökösre az örökség meg nem nyílik, s ugy tekintendő, mintha nem is létezett volna. C. 1905 jun. 7. I. G. 28/1905. sz. Gr. XII. 268. 1. G. X. 361. 1. A hitbizományi helyettesítés vagy utóörökös rendelésnek lényege abban áll, hogy az örökhagyó vagy annak egy részére egy vagy több utóörököst akként nevez, hogy az örökség vagy annak egy része az örökös halálakor, vagy más meghatározott esetre, az utóörököst, vagy az utóörökösöket illesse. C. 52/903. sz. Gr. VII. 469. 1. Utóörökös nemcsak az örökség megnyíltakor már élő személy és megfogamzott méhmagzat, hanem meghatározott személynek még a jövőben születendő gyermekei is lehetnek. A hitbizományi helyettesítés jogi természetéből folyólag a hitbizományi helyettesnek öröklési joga csak a végrendeletbe foglalt feltétel beálltával érvényesül. C. 4580/903. Gr. VII. 470. 1. és X. 83. 1. A végrendelkező az általa kirendelt örökösnek a kortársak közül, a mennyiben a végrendeletben ezeket egyénileg megnevezi, annyi utóörököst rendelhet, amennyit akar, de ezeknek kimerültével oly utóörököst, aki nem kortársa, vagyis a végrendelet alkotásakor még nem él, vagy olyat, aki a végrendelkezőnek esetleg kortársa volna, de a végrendelet szerint csak bizonyos eshetőségektől függő sajátságánál fogva lenne majdan az utóöröklésre hivatva s ezért a végrendeletben egyénileg meg sem nevezhető, nem rendelhet és az ilyen utóörökös-rendelés önmagában érvénytelen. C. 1897. máj. 4. 4862/96. Gr. VII. 472—473. 1. Ha az egyik házastárs a. kölcsönös végrendeletben az ő javára biztosirtott és a hitbizományi helyettesítéssel lekötött előnyös rendelkezést már elfogadta, akkor a másik házastárs beleegyezés nélkül a vég-