Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

170 Magánjog rendeletet már többé vissza nem vontatja. (Curia 1905. akt. 27. 2686. Gr. XII. 269. 1. A kölcsönös végrendelet azon rendelkezése, hogy a végrendelkezők egymást, mint haláluk esetére kinevezett örököst, arra kötelezték, hogy a hátramaradó fél után a kölcsönös rendelkezés alapján átvett és a túlélő halálakor meglevő, valamint a túlélőnek a végrendelet tételekor meglévő vagyonból megmaradó vagyon a végrendeletben megnevezettekre, mint általuk kinevezett utóörökösökre szálljon, az osztrák polgári törvénykönyv 608. §-a alá eső hitbizományi helyettesítést képez. C. 1905. okt. 27. 2686. Gr. XII. 269. 1. Az elidegenítési tilalom, ha az örökhagyó megjelöli azt a személyt, akinek javára a hagyaték elidegenítését megtiltotta, hallgatagon hitbizományi helyettesitést tartalmaz magában. C. I. G. 589/98. sz. Gr. VII. 473. 1. Gl. III. 347. 1. Az elidegenítési és terhelési tilalom, ha az örökhagyó nem jelölte meg azt a személyt, akinek j'avára e tilalmat megszabta, nem tartalmazza magában a hitbizományi helyettesitést. C. 1895. febr. 19. 1807/94. Gr. VII. 474. 1. Gl. III. 296. 1. Hitbizományi helyettesítés az által is történhetik, hogy az örökhagyó az örökösnek a vagyona feletti végintézkedést megtiltotta, s ez esetben az örökös törvényes örökösei tekintetnek hitbizományilag helyettesiteteknek. C. 1896. máj. 12. 1584/96. és 7801/88. Gr. VII. 477—479. 1. Amidőn az örökhagyó olyan személyt nevezett ki örökösül, aki az ö elhalálozásakor még megfoganva sem volt, ez születése esetére nem tekinthető nevezett utóörökösnek, ily esetben tehát a fennálló gyakorlat szerint nincs úgynevezett constructiv utóörökösödés. C. 1907. jul. 3. 4134. Gr. VII. 476. 1. Időponthoz vagy feltételhez kötött örökös nevezés utóörökös-nevezést foglal magában. 1895. márcz. 6. 1617/1894. és 3002/1886. sz. Gr. VII. 476. 1. III. 302. és 313. 1. Az örökhagyó ama rendelkezésében, amely szerint örökösének meghagyja, hogy a tőle örökölt hagyatékra bizonyos személyt nevezzen örökösnek, ennek javára szóló utóörökösdés van megállapitva. C. 1900 febr. 26. 4760/1889. sz. Gr. VII. 479. 1. Gl. III. 302. 1. Kétség esetében nem hitbizományi, hanem kzönséges helyettesítés állapitandó meg. C. 1890. ápr. 10. 3731/89. és 5235/87. Gr. VII. 480. 1. Gl. III. 298. 1. 300 1. Az utóöröklési jog az utóöröklést rendelő örökhagyó elhalálozásával válik hatályossá, következéskép az utóörökös az örökhagyó végrendelete alapján a saját és nem az előörökös jogán örököl. C. 3261/98. Gr. VII. 481. 1. A hitbizományi helyettesítési öröklés ellenkező rendelkezés hiányában a kinevezett utóörökös személyéhez kötött olyan jog, amely csak az egyenes örökös elhaltával nyilik meg, és azon esetre, ha az utóörökös az egyenes örökös előtt elhal, elenyészik. C. 1899. márcz. 17. 4843/98. és C. 1884. nov. 6. 3057. C. 6103/86. Ellenkező és téves: C. 717/900. Gr. VII. 482— 485. 1. Az utóörökös öröklési joga, hacsak a végrendelkező másként nem végrendelkezett, csak az előörökös halálával nyilik meg, ebből pedig az következik, hogy az előörökös előtt meghalt utóörökös az utóörökséget nem szerezheti meg, ezt tehát gyermekeire át sem szállíthatja. (Transmissio tehát nincsen az ilyen esetben, mert jogelv, hogy a feltételes örök jog nem száll át az örökösre.) Curia 1887 június 8. 6103/1886. Gr. VII. 485. 1. Jóllebet oly esetben, ha az, aki utóörökösül van kijelölve a közvetlen örökösnél, ki után örökölni volna hivatva, korábban hal el, amenynyiben a végrendelkező akaratából az ellenkező meg nem állapitható, az utóöröklési jog az utóörökösül kijelölt személy örökö-