Tatics Péter - Sándor Aladár (szerk.): Összefoglaló döntvénykönyv. A felsőbírói határozatokban levő elvi kijelentések rendszeres foglalata, a közhasználatú gyűjteményes munkák alapján, - a forráshelyek részletes megjelölésével. V. kötet (Budapest, 1910-1911)

Magánjog 107 tályosságát kétségbe vonni nem jogosult, hanem annak érvényessége és hatályossága sikeresen csak akkor támadható meg, ha e megtámadást az illetékes gyámhatóság a kiskorú érdekében szükségesnek találván, ez iránt a törvényszerű intézkedéseket megteszi. C. 1901. febr. 8. I. G. 540. 1900. Gr. VII. 255. 1. Gl. II. 1. 388. 1. Igaz ugyan, hogy az anya azt az egyezséget, amelyet törvénytelen gyermekének tartása kérdésében a gyermek természetes atyjával kötött, saját személyében rendszerint nem jogosult megtámadni; ha azonban megállapíttatik, hogy a gyámhatóság az egyezség jóváhagyását kifejezetten megtagadva, a törvénytelen gyermek igényeit érvényesíteni rendeli s erre magát az anyát mint gyámot utasítja, nincs kizárva, hogy az egyezség megtámadásával a tartási igényt maga az anya is érvényesíthesse. A Curia mint felülvizsgálati bíróság 1902. márcz. 14. I. G. 601/901. A törvénytelen gyermeket illető tartási dij nem képezvén valamely törzsvagyon jövedelmét, az a kiskorura nézve tőkevagyonnak tekintendő, miből folyóan a 4878/92. sz. kereset folytán felperes által alperessel 1892. április 8-án bíróság előtt kötött az az egyezség, mely szerint felperes egyszer mindenkorra fizetendő 80 frt ellenérték fejében kijelentette, hogy ezen ügyből folyóan alperesen többé semmi követelése nem lesz, gyámhatósági jóváhagyás nélkül a felperes kiskorú gyermekének tartási igényeire vonatkozóan magában véve semmis. Ugyanígy: Curia 89/98. Gr. VII. 255. 1. Törvénytelen gyermek tartására az atya szülei nem kötelezhetők. C. 1899. decz. 16. I. G. 477. Gl. II. 1. 370. 1. A törvénytelen gyermek tartására forditandó dij a törvénytelen kiskorura nézve törzsvagyonnak lévén tekintendő, oly szerződés, mely a törvénytelen gyermeknek a természetes apától igényelhető tartásdijnak általányban vagy más módon való kiegyenlítését tárgyazza, a törvénytelen gyermek joga tekintetében gyámhatósági jóváhagyás nélkül érvénynyel nem bír. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az apa a gyermektartás dijának végkielégítése fejében fizetett összeget az anya irányában részben beszámíthassa, még pedig a bírói határozat hozatalának napjáig lejárt tartási díjba, amely az anyának képezi követelését, mig ezen naptól kezdve a tartásdíj követelhetése a gyermeknek képezvén személyes jogát, ebbe a fizetett összeg jogszerűen be nem számitható. Curia 1897. június 3. I. G. 118. sz. Gr. VII. 256. 1. Gl. II. 1. 389. 1. Tekintve, hogy atyasági perben első sorban bíróilag a kiskorú gyermek érdeke védendő meg; mind a természetes atyaságot, mind pedig a gyermek tartására nézve alp. kötelezettségét feltétlenül megállapítani kellett; mert, hogy a szülők mi módon egyeztek ki, ez a gyermek érdekét, kinek tartásra van szüksége, nem érintheti. C. 87. aug. 20. 2270. Gl. II. 1. 390. 1. Az anya meg nem támadhatja azt az egyezséget, amelyet törvénytelen gyermekének atyjával a tartásdijak fejében kötött és amelyben a felvett összeggel magát kiegyenlítettnek jelentette ki, mert ő saját tényét maga megtámadni és azon okiratnak kötelező erejét kétségbe vonni nem jogosult, főleg akkor nem, ha az illetékes árvaszék a jóváhagyás megtagadása kérdésében nem határozott és a kiskorú külön érdekében az anyának utasítást nem adott arra nézve, hogy az apa ellenében külön igénynyel fellépjen. A törvénytelen anyával kötött egyezség a kiskorú gyermek jogait nem érinti. Gr. VII. 256. 1. Az anya azt a saját nyilatkozatát, amelylyel a gyermektartási igé-